A rengeteg rokon, barát és ismerős, akik a mi boldogságunknak örültek és a mi lépéseinket lesték egész nap. A rengeteg mosolygós boldog arc, a szülők féltő, de büszke ölelése.
Otthon öltöztem. Édesanyám segített. Majd megérkezett Fanni. Mindkettőnk szeme csillogott, úgy öleltük át egymást, de nem sírtunk, mert hát ugye a smink! Nem tudtam még akkor, hogy úgyis lesírom 2 óra múlva az egészet. A tárgyaknak van egy értékük és kész. De a család és a szeretet értéke felbecsülhetetlen. Amikor abban a tudatban állsz az anyakönyvi hivatal ajtajában, a bevonulás előtt néhány másodperccel, hogy az egyik testvéred (mert Kínában él) nem lesz ott az esküvődön, és felcsendül a bevonulózene és elindulnál, de hirtelen észreveszed őt a tömegben. Nem tudom leírni azt az örömet, amiben akkor részem volt. Minden végtagom remegett, és patakokban folyt a könnyem a boldogságtól. Ez a meglepetés felbecsülhetetlen értékkel bírt számomra, soha nem felejtem el!
A folytatásért kattints a Női jegyzetek caféblogra!
