A rendszertelen étkezés az egyik fő oka a gyerekkori elhízásnak, de emellett az iskolai teljesítőképesség romlásában, a fejlődési és viselkedési problémák kialakulásában is szerepe van. Nagyon fontos ezért, hogy megfelelő étkezési szokásokra neveljük a gyermekünket, ám nem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük. A tukmálós-kényszerítős módszer helyett mi inkább az alábbi “praktikákat” javasoljuk. Próbáld ki, és meglátod, nem marad el a hatás!
1. Példamutatás – főzzetek és egyetek együtt!
A főzés nagyszerű dolog, ami életre szóló, kellemes hobbivá is válhat. Főleg ha már kicsi korban megszerettetik a szülők a gyerekeikkel. Ráadásul amellett, hogy a közös főzőcskézés praktikus ismereteket és felnőttkorban jól hasznosítható rutint ad a gyermek kezébe, az étkezési szokásait is jó irányba befolyásolja. Kutatások bizonyítják ugyanis, hogy azok a gyermekek, akiket szüleik hetente legalább egyszer bevonnak a konyhai munkálatokba, sokkal nyitottabbak a zöldségfélékre, tejtermékekre és főzelékekre – vagyis mindazokra a fontos és egészséges tápanyagforrásokra, amelyek “beviteléért” sok gyermeknél közelharcot kell vívni az étkezőasztal mellett. De nemcsak jobb étvággyal eszik meg ezeket az ételeket, hanem kevésbé válogatósak is, és ez bizony nagy segítséget jelent abban, hogy változatos, egészséges étrendet állíthass össze nekik. Mindehhez persze elsőként neked kell megszeretni a főzést, mert csak így tudod hitelesen átadni annak élvezetét és örömeit a gyereknek. A közös főzés mellett az étkezési szokásokban is mutass példát, ne csak a gyermektől várd el, hogy minden nap reggelizzen, és a többi étkezést se hagyja ki, hanem te is ülj le vele az asztalhoz. Ennek rendkívüli jelentősége van: minden harmadik magyar kisgyerek ugyanis reggeli nélkül megy az iskolába, aminek egyebek mellett az is az oka, hogy otthon nem látnak maguk előtt követendő jó példát az étkezések rendszerességére vonatkozóan.
2. Ne pánikolj, ha keveset eszik
Egy gyermek táplálkozási igényei egészen mások, mint a felnőtteké, ráadásul koronként változik is. Egy kisgyerek például 9-24 hónaposan hirtelen elkezd kevesebbet enni az addigihoz képest, mivel a növekedése ekkor lelassul. Majd 5–7 évesen újra több ételt igényel, és még kamaszkorban is lesz egy ilyen “mennyiségi ugrás”. Éppen ezért nem kell feleslegesen aggódni azért, hogy keveset eszik a gyerek, mert ez jó eséllyel csak egy életkori sajátosság, a pánikhangulatot viszont megérzi ő is, és negatívan befolyásolhatja az étkezéshez való viszonyát. Bízzál abban, hogy a gyermek ösztönösen tudja, mikor mennyit kell ennie, és ne diktáld belé az ételt akkor se, ha a tápláló anyai ösztöneid erre is sarkallnának. Ha kóros a gyermek étvágytalansága, annak számos, egyértelmű jele van, amiket észre is fogsz venni, amíg viszont rendszeresen, jó étvággyal eszik, a mennyiség miatt nem kell aggódnod.
3. Jutalmazd jó szóval az édesség helyett
Sokan úgy akarják rávenni a gyereket az evésre vagy az egészséges, de nem túl népszerű ételek elfogyasztására, hogy alkut kínálnak: ha ezt vagy azt megeszed, a végén finom édességet kapsz. Ezzel nemcsak arra nevelik rá a gyereket, hogy egy idő után majd csak ellenszolgáltatás fejében lesz hajlandó megtenni dolgokat (és ezzel szépen arra az útra terelik, hogy követelőző és egoista ember cseperedjen belőle), hanem még a céljukat sem érik el. Kísérletekkel bebizonyították ugyanis, hogy az a gyerek, akinek egy étel megkóstolásáért jutalmat ajánlanak fel (vagyis gyakorlatilag megvesztegetik), kevesebbet fog belőle enni, mint az a gyerek, akinek csak egyszerűen engedték, hogy kipróbálja az adott ételt. A helyes módszer, ha felkínálod a lehetőséget az evésre és az ételek közötti választásra, és ha megette, egy apró gesztussal – elismerő pillantással, simogatással, jó szóval – dicsérd meg. Ez utóbbit sem kell azonban túlzásba vinni, mert jobb, ha nem ezért a momentumért eszik a gyermek, hanem a saját élvezetért, az ízek és az együttlét öröméért.
4. Teremts jó hangulatot az asztalnál
Talán a legfontosabb dolog, amivel hatni tudsz a gyermekeid étkezési szokásaira a példamutatás mellett, az, ha nyugodt, derűs hangulatot teremtesz, valahányszor a család asztalhoz ül. Legyen az asztal szent hely, amitől távol tartod a veszekedést, a feszültséget, a rosszkedvet és a kényszerítést. A közös étkezés a család feltételek nélküli szeretetének, egymásra figyelésnek és összetartozásának az ideje, amikor megosztjuk egymással, amink van: a gondolatainkat, jókedvünket, ételünket és az időnket. Ügyelj rá, hogy ne az asztalnál nevelj, és ne ilyenkor fegyelmezd a gyerekeid, mert ezzel az étkezésekhez olyan kellemetlen érzéseket, nyugtalanságot, frusztrációt kapcsolsz, ami pavlovi reflexként a gyermek egész életét végigkísérheti, valahányszor eljön az evés ideje – a helyes asztali illemet dorgáló szavak nélkül, példamutatással is át lehet adni. Inkább beszélgessetek nyíltan, felszabadultan és főleg demokratikusan evés közben úgy, hogy a gyerekek se érezzék azt, nekik nem szabad szólniuk ilyenkor, vagy éppen a szavuk nem számít a felnőtteké mellett. Ízlés kérdése, hogy étkezés közben miről beszélgettek és miről nem, de nem sok olyan téma akad, ami megfelelő köntösbe bújtatva ne jöhetne szóba.
5. Engedd választani, de irányítsd is a választást
Szó volt már róla, hogy a kényszerítés, a tukmálás, a nyalánkságok ígéretével történő megvesztegetés nem célravezető az asztalnál. Sokkal bölcsebb dolog úgy oldani egy gyermek ellenállását a különféle ételekkel szemben, hogy parancsszó helyett az ő kezébe adod a választás lehetőségét. Ha egy alkalommal valamit nem hajlandó megenni akkor sem, ha szépen kéred rá, akkor ne csinálj ebből ügyet, és főleg ne alakítsd át ezt a helyzetet hatalmi harccá. (Tudjuk, ez nehéz, hiszen nem kell túl sok ahhoz, hogy egy szülő száján “amíg az én kenyeremet eszed” kezdetű fenyegetések kicsússzanak, ami viszont egyértelműen a szülői hatalommal való visszaélés, és garantáltan nem érhető el vele hosszú távon a cél.) Ehelyett inkább kérdés nélkül kínálj fel neki egy másik ételt, vagy tedd valamilyen módszerrel vonzóvá azt, amit visszautasít.
6. Tálalj vonzóan
Vannak gyerekek, akik a különféle zöldségeket, gyümölcsöket vagy más ételt nem hajlandóak egészben megenni, ha viszont pépesítik nekik, gond nélkül “becuppantják”. Főleg a kicsikre jellemző ez, de a megfelelő tálalással a nagyobbak válogatósságán is ki lehet fogni. Íme egy módszer: a gyerekek szinte kivétel nélkül imádják a hasábburgonyát – formázd tehát a zöldségeket is sült krumpli formájúra, egy kicsit pirítsd meg sütőben, és meglátod, egészen más lesz a hozzáállásuk ezekhez a rostban gazdag, egészséges fogásokhoz is. De az is működik, ha valamilyen kedvenc csemegét keversz az ételbe: például banánkarikával vagy hasonlóan vonzó dologgal dúsítod fel a gyerek ételét. Ezen kívül az ételeket lehet vidám, ötletes alakba is “önteni”, például egy reggeli szendvicsből mosolygó arcot vagy más izgalmas, érdekes dolgot formálhatsz, és ezzel teheted kívánatossá az ételt gyereked szemében.
