Bizonyára olvastatok már arról, hogy keressük az ország kedvenc ápolóját. Felhívásunkra számtalan jelölés érkezett, így nagyon nehéz dolgunk volt, amikor ki kellett választanunk a legkiemelkedőbb jelölteket, akik talán a legérdemesebbek arra, hogy az egész ország megismerje őket. Naponta bemutatunk nektek egyet közülük, s végül ti szavazhatjátok majd meg, hogy ki legyen az ország kedvenc ápolója. Előre szólunk: nem lesz egyszerű a választás.
Második jelöltünk Gémes Zoltán ápoló. Őt Szántó Tünde, egy 8 éves, komoly szívfejlődési rendellenességgel született kisfiú édesanyja jelölte Az ország kedvenc ápolója címre. Az édesanya levelében így írt róla:
Egy komplikáció miatt a kisfiamat újra kellett éleszteni, oxigénhiányos állapotba került, amelynek következményeként 5 napig nem tért magához. Ha lassan is, de felépült, kisebb károsodásokkal, de szellemileg szerencsére teljesen tiszta. A műtét után egy hetet töltött a Szegedi Gyermekklinika intenzív osztályán. Itt jön a képbe a mi kedvenc ápolónk, pontosabban ápoló bácsink, Gémes Zoltán. Ugyanis kisfiam az intenzív osztályon töltött időszakból nem sokra emlékszik, de Zolira tisztán. Pedig nem ő volt az egyetlen ápolója ebben az időszakban. A kérdésre, hogy miért, nincs különösebb válasz. Ő volt a legjobb, és kész. Azt gondolom, az az ápoló, aki ilyen mély nyomot hagy egy újraélesztésen átesett, oxigénhiányos állapotba került gyermekben, méltán megérdemli az ország ápolója címet.
Telefonon hívtuk fel Gémes Zoltánt, aki hallhatóan nagyon örült a jelölésnek. Megkértük őt, meséljen kicsit magáról, hogy az egész ország megismerhesse a 8 éves kisfiú hősét:
“Szegeden élek a családommal. Van egy 5 éves kislányom és egy 3 éves kisfiam. A Szegedi Gyermekklinika intenzív osztályán dolgozom már tíz éve mint ápoló. Az egészségügy iránti érdeklődésem gyermekkoromban kezdődött, ugyanis egy születési rendellenesség miatt én magam is rengeteg időt töltöttem kórházban, és számos életmentő műtéten estem át.
Nagyon fiatalon rájöttem, hogy nem irtózom ezektől a dolgoktól, sőt én magam is segíthetnék azokon, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, mint én.
Sokat jelent a gyógyulás szempontjából az is, hogy milyen légkörben töltik mindennapjaikat a kis betegek. Szerencsére egy nagyon jó csapatban dolgozhatom, így a legrosszabb napokon is számíthatunk egymásra.
A legnehezebb az egészben mégis az, amikor tudjuk, hogy egy súlyosan beteg gyermeken már nem lehet segíteni. Sokszor a saját gyermekeim jutnak ilyenkor az eszembe, főleg amikor egy hasonló korú gyermeket ápolok. A legszebb viszont az az egészben, amikor egy gyermek, aki érkezésekor láthatóan kilátástalan helyzetben volt, később mégis a saját lábán, egészségesen hagyja el az osztályt.
Nem is olyan régen történt, amikor is egy másik városba utaztunk rokonokhoz gyerekzsúrra, és az egyik vendég kisfiú nagyon ismerősnek tűnt a számomra, de nem emlékeztem, hogy honnan. Majd eltelt egy kis idő, és a kisfiú elém állt, és megkérdezte tőlem, hogy ugye én ápoló vagyok? Mondtam neki, hogy igen. Mire ő bemutatkozott, és azt mondta: “Én vagyok az a kisfiú, akit te a szívműtéte után ápoltál, és csak azokon a napokon volt jó napom, amikor te dolgoztál.” Ezt igazán szívmelengető volt hallani. Erre nem is számítottam. Ezekért a pillanatokért érdemes élni és dolgozni.
Olvass még többet a magyar ápolókról:
- Az ország kedvenc ápolója: “Engem erre teremtett az Isten!”
- Magyar ápolók külföldön: “Nem lehet a munkánk értékét pénzben meghatározni”
- Magyar ápolók külföldön: “A hazaút a kocsiban mindig a sírásról szólt”
- “Ide nem meghalni jönnek a gyerekek” – gyermekhospice-intézményben jártunk
