Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) statisztikái szerint idén nyáron Magyarországon 2 millió 22 ezer nyugdíjas élt. Az idősek aránya pedig egyre nő, az EU előrejelzése szerint 2060-ban már két munkaképes emberre jut majd egy 65 évnél idősebb, vagyis nyugdíjas korú. Ma négy keresőképes tart el egy nyugdíjast, tehát az aktívak számához képest a nyugdíjasok aránya megduplázódik.
Egyedül nehezen megy – már a mostani nyugdíj is sokszor kevés
“80 éves vagyok, és nekem nagyon jó nyugdíjam van. Mégis elköltöm az összes pénzemet a hó végére, például azért, mert egy maroknyi gyógyszert kell bevennem naponta háromszor, ami havi ötvenezer forintba kerül – mondta el egy idős bácsi az NLCafénak. – Kifizetem a rezsit, megveszem az ételt, és nem marad semmim. Nem panaszkodom, sokan nem tudják kifizetni a gyógyszereiket sem. Van egy barátom, nyugdíjas egyetemi tanár, mióta meghalt a felesége, azóta a lakását sem tudja fenntartani. Ezt nem veszik számításba azok, akik a nyugdíjat osztják: aki egyedül marad, annak egyedül kell állnia az összes költséget azontúl. Ha vannak gyerekei, akkor mázlija van, de akinek nincs, vagy nála is szegényebb, az lehetetlen helyzetbe kerül. A barátom sokszor virágot árul az utcán, mert kéregetni nem akar, de minden fillérre szüksége van. Sokszor meghívom ebédre, neki az is segítség. Mindig azt szoktam mondani neki: ez nem a te szégyened! Egyetemi végzettséggel, tudományos fokozattal nyomorog!”
Azok a harmincévesek, akik 2050-ben mennek nyugdíjba, sokkal rosszabb helyzetben lesznek, mint akik most mennek nyugdíjba. Az NN biztosító számításai szerint egy most 30 éves ember, ha szeretné biztosítani a jelenlegi átlagnyugdíj összegét idős korára, akkor havonta 9700 forintot kellene megtakarítania. Ha később kezd el takarékoskodni, akkor persze több pénzt kell eltennie.
8 éve dolgozom, de sehol nem tartok
Magyarországon az öngondoskodás, a takarékoskodás gyerekcipőben jár. A fiatalok még nem gondolnak az időskorra, és sokszor nem is marad a hó végén semmi félretehető pénzük. Anett sokszor gondolkodik azon, mi lesz majd, ha… “Harmincéves vagyok, nyolc éve dolgozom, mindig legalább két munkahelyen. Volt, amikor tudtam félretenni, most viszont nem megy. Mire kifizetem a lakbért és a rezsit, addigra csak annyi pénzem marad, ami fedezi a kiadásaimat. Pedig nem élek nagy lábon, nincsenek luxushóbortjaim. És én még nagyon jól állok a barátaimhoz képest, mert van félretett pénzem, ha kirúgnak, akkor nem kell azonnal felmondanom az albérletemet. Sajnos a szüleim nem engedhetik meg maguknak, hogy vegyenek nekem egy saját lakást, nekem meg reálisan esélyem sincs erre a közeljövőben, ahogy az ingatlanárakat elnézem. De a legtöbb ismerősöm szintén bérel, mert nem tudnak sem ők, sem a családjuk lakást venni. Eszembe jut az is gyakran, hogy mondjuk mi lesz, ha gyereket szeretnék? Miből tartom el? Szóval, vannak nyomasztó gondolataim.”
