A betegség értelme

Nem is olyan rég még sok szülészeti osztályon csak szigorú mellfertőtlenítés után, szájmaszkkal lehetett szoptatni, hogy megóvják az újszülötteket a betegségektől. Otthon aztán a szülők sokáig nem engedtek senkit a baba közelébe, hetekig nem vitték ki az utcára. Ma már egy kicsit lazult ez a katonás fegyelem, de ezzel egyidejűleg előtérbe kerültek azok a vegyi anyagok (gyógyszerek, fertőtlenítő takarítószerek, antibiotikus szappanok, fürdetők), amelyek a kórokozók megölésével igyekeznek megóvni a gyerekek egészségét. Ezek használata látszólag higiénikussá, kényelmesebbé teszi a szülők mindennapjait, hiszen eleinte kimaradnak az apró fertőzésekkel járó nyűgös napok – ám ennek a későbbiekben a gyerek is, a szülő is megfizetheti az árát.

A testünk tanul
A szervezet védekezőrendszerének kialakulása hosszas és bonyolult tanulási folyamat eredménye. Magzati korban más jellegű immunválaszok állnak előtérben, mint megszületésünk után. A védelmi rendszer átalakulásában éppen a különböző mikrobák segítenek a legtöbbet. Egy részük az anyatejes táplálás hatására telepedik meg a bélben, másik csoportjuk a gyerek környezetéből származik – ha nem pusztítják el őket művi úton. A mikrobákat tehát nem szabad ellenségnek tekintenünk, ezek ugyanis szükségesek az immunrendszer normális fejlődéséhez. A betegségeket nem tudjuk eltüntetni a Föld színéről, de ez nem is volna célszerű. Jobb, ha megtanulunk együtt élni velük. Erre az első életévekben készül föl szervezetünk, amikor megismerkedik a környezetben mindenütt jelenlevő kórokozókkal. Ha elmarad ez a találkozás, a védekezőrendszer a későbbiekben nem tudja majd megkülönböztetni, mi a természetes, és mi az idegen. Arra pedig, amit idegennek vél, később inkább allergiás reakcióval fog válaszolni. Egyre több kutatási eredmény utal arra, hogy az allergia kialakulásának okai között igen előkelő helyet foglal el a gyerek túlóvása: az oltások, az antibiotikumok és a fertőtlenített környezet.
Az immunműködés a kisgyerekkorban átvészelt gyermekbetegségek (mint a skarlát, kanyaró, bárányhimlő) és a „hétköznapi” kisebb-nagyobb fertőzések hatására terelődik megfelelő irányba.
Nagyon is gyakori, hogy a köhécselő, náthás gyereket azért viszik orvoshoz, hogy a doktor „felírjon valamit”. Sokan azt gondolják, mindennek megvan a maga ellenszere, és az a jó gyógyító, aki tudja, mire mit kell adni. Ha azonban olyan esetben adunk antibiotikumot, amikor az illető maga is le tudta volna küzdeni a kórokozókat, többet ártunk, mint használunk. A gyógyulás talán valamivel gyorsabb lesz, az élet kényelmesebb, de megvontuk a szervezettől a tanulás lehetőségét. A vírusfertőzések esetén egyébként is tökéletesen hatástalan antibiotikumok emellett elpusztítják azokat a baktériumokat is, amelyek természetes mikrobaháztartásunk részei. Így felborul az egyensúly, s teret adunk az allergiás reakciók megjelenésének . A háztartási fertőtlenítőszerek, az „antibakteriális” jelzővel reklámozott szappanok, fürdetőszerek, krémek hasonló módon befolyásolják a szervezetet. Több kutatás is bizonyította, hogy a kevésbé steril körülmények között, a természet közelségében élő, „igazi” falusi gyerekek védekezőrendszere jobban működik, mint az ugyanazon a vidéken, de „városiasan” berendezett környezetben lakó társaiké. Hasonló a helyzet a kisebb testvérekkel is: hamarabb kezdik a betegeskedést, hiszen a nagyok sokféle betegséget hurcolnak haza, de hamarabb kialakul védekezőképességük is, ezért a későbbiekben kevésbé lesznek betegesek.

Segítő sejtek
A fejlődő magzatban arányosan több az úgynevezett Th2 (T helper 2) típusú fehérvérsejt. Megszületés után – jó esetben – a kívülről érkező kórokozók hatására a Th1 típusú sejtek működése kerül túlsúlyba. Ha a fiatal immunrendszer nem találkozik elég kórokozóval, továbbra is a Th2 immunválasz maradhat túlsúlyban. A bakteriális és vírusos betegségekből való fölgyógyulás jellegzetesen Th1 típusú reakcióval jár, míg az asztmás, allergiás reakció a Th2 sejtek működése következtében jön létre. Ideális, ha az átállás idején (nagyjából három-öt éves korig) nem befolyásoljuk mesterségesen az immunrendszer működését.

Megérdemeljük a törődést!
Minden esemény nyomot hagy bennünk, ezekre építkezünk további életünkben. Könnyebben betegszünk meg akkor, ha kellemetlen, jelentős változás történik az életünkben. A betegség ugyanis megállásra kényszerít, megteremti a megfelelő körülményeket a változás átéléséhez.
A gyerek számára a betegség még ennél is többet jelent: átéli, hogy saját erejéből is képes leküzdeni a nehézségeket. Fontos tapasztalat, hogy szülei ilyenkor is mellette állnak. Ezt akkor érzi igazán, ha valóban ápolják, mesélnek neki, figyelnek rá, megteremtik a nyugalmat, gondoskodnak róla, borogatást készítenek neki. Ma már egyre kevesebben tapasztalhatják meg mindezt, hiszen az utóbbi évtizedekben alig akad gyerek, aki ne kapna mindjárt lázcsillapítót, antibiotikumot – ha kell, ha nem. Hétköznapi betegség esetén a legtöbb szülő nem ápol, hanem lemegy a patikába, és vesz valamit, ami a gyereket „meggyógyítja”. Sajnos elfelejtettük, hogy a mély szülő–gyerek kapcsolatnak fontos része, hogy a kényelmetlen, nehéz dolgokat is együtt éljük át, együtt oldjuk meg, mert mindez gazdagít és épít.

Velünk történt
Négy gyerekem nevelése során jó néhány betegséget vészeltünk át közösen. Ábel fiam kitartó ugató köhögésével a hagyományos egészségügy nem tudott mit kezdeni – úgy éreztem, sehol nem vesznek minket komolyan. A szokásos köptető–antibiotikum-kúránál nem jutottunk tovább. Nem hagyott nyugodni a dolog, homeopata orvoshoz fordultunk. Homeopátiás szereket kaptunk, és azt javasolta, hogy ne csillapítsuk a gyerek lázát, és ne adjunk azonnal erős gyógyszereket. Közben a kisebbik fiam is beteg lett, magas lázzal, nehézlégzéssel. Nála sem használtunk antibiotikumot, lázcsillapítót, csak gyógyteákat. A betegség így is elmúlt, és nem tért vissza olyan sűrűn. Egyre ritkább és egyre enyhébb lett. A legközelebbi „menetet” már homeopátiás szer nélkül csináltuk végig: egyre jobban hittem a láz és az ápolás erejében. Később a kicsivel egy tüdőszanatórium osztályvezető főorvosához kerültünk, aki – anélkül, hogy bármit tudott volna az előzményekről – ugyanezt a „módszert” javasolta.
Julcsi lányom lassan ötéves. Féléves korától az első szülinapjáig folyamatosan náthás volt, méghozzá elég komolyan. Mióta ebből kigyógyult, csak néhány egynapos köhécselős, orrfújós betegségen, valamint bárányhimlőn és vírusos aftás szájgyulladáson esett át. Egyszer sem hiányzott a bölcsődéből, óvodából betegség miatt, antibiotikumot még soha nem kapott.

Szaktanácsadó : dr. Szőke Henrik gyermekgyógyász

Könyvajánló:




Goebel–Glöckler: Nagy gyermekkalauz (Futura könyvek), 3600 Ft
(A kiadótól 3000 Ft-ért rendelhető meg.)
A könyv szemlélete különleges, ezért tanácsai is különlegesek. A gyerek testi-lelki-szellemi egységéből indul ki, nem csak egyes beteg, vagy „éppen most nem beteg” testrészeket, szerveket mutat be. A gyerek és a szülő együttműködésére épít, megmutatja, hogy nem éppen az adott kellemetlenségek azonnali megszüntetése a cél, hanem az egészséges fejlődés.

Dr. med. Ulrike Novotny: Kneipp gyermekeknek (Hartmann-Rico Hungária), 1999 Ft
„A Kneipp-kezelés nem alternatív gyógymód, hanem olyan, amely többé-



kevésbé minden gyerek alapvető ellátásához-ápolásához hozzátartozhat. A gyerek nem csak a borogatás vagy a fürdő jótékony hatását érzi, hanem – és ez biztosan éppen olyan fontos – az anya vagy az apa szerető gondoskodását is. A bizalom mindig hozzátartozik a betegségből való felgyógyuláshoz, és ez csak növekszik, ha a mama mindig tudja, mit tegyen a köhögés és más bajok ellen.”