Dr. Boros Juditot nem kell bemutatnunk olvasóinknak, hiszen havonta olvashatják írásait magazinunkban. Dr. Bábinszki Ágota nevével a szüléstörténetek között találkozhattak, Pop Andrea pedig leendő nőgyógyászként fogadta el meghívásunkat. Arra voltunk kíváncsiak, vajon női mivoltuk mennyire befolyásolta pályaválasztásukat, tapasztalataikat, s mennyire határozza meg mindennapi munkájukat. Jó dolog nőként szülész-nőgyógyásznak lenni?
BJ: Vidéken különösen tekintélytisztelőek és férfiközpontúak az emberek. Előző munkahelyemen, ahol húsz évvel ezelőtt elkezdtem a szakmát, és gyakorlatot szereztem, egy ízben fiatal, pályakezdő férfikollégának magyaráztam egy beavatkozást a páciens mellett. A kolléga aztán távozott, én még a beteg mellett maradtam, aki ezt kérdezte tőlem: Nővérke, visszajön még a doktor úr? Vagyis azon is érdemes elgondolkodni, vajon a páciens el tud-e egyáltalán képzelni nőt szülészorvosként, feltételezi-e róla a szaktudást, megbízik-e benne. Tapasztalataim szerint nőként nincs könnyű helyzetben az ember ebben a szakmában. Többször is megkérdezték tőlem a
PA: Másodéves voltam, amikor a kislányom született. Ez nagyon kellemes élmény volt. Juditnál szültem, aki rám bízta, hogyan szeretném világra hozni a gyerekemet. Én voltam az első, aki a szülőszobára érkezett aznap, nem sokkal éjfél után (épp szilveszter volt), és az utolsó, aki megszült kora délután. Szabad
BÁ: Nekem sem voltak kellemetlen tapasztalataim. Nyolc éve dolgozom szülész-nőgyógyászként. Eddigi munkahelyeimen mindenütt kulturált volt a légkör, odafigyeltek rám. Igaz, a szegedi klinikára, ahol a pályafutásomat
A nyers testi erő valóban olyan fontos erény lenne egy nőgyógyásznál?
BÁ: Manapság a kulturált helyeken legalábbis nyilvánosan elítélik azt a gyakorlatot, hogy a szülész kinyomja a kismamából a gyereket. Valójában erre gondolnak, amikor a fizikai erőnlétet emlegetik. Számomra egy nőgyógyász esetében az etikus magatartás, a szaktudás és a kézügyesség lényegesen fontosabb tulajdonságnak számít.
BJ: Egyetértek Ágotával. Nyers testi erő helyett inkább állóképességet mondanék, arra ugyanis nagy szüksége van a szülésznek. Hiszen nem ritka, hogy huszonnégy órát dolgozunk egyfolytában, vagy mindössze néhány órányi alvás után hívnak szüléshez.
Mi befolyásolta leginkább a szemléletmódjukat?
BÁ: Szívesen és nagy lelkesedéssel vetettem magam a tudományos munkába. Amerikában is dolgoztam egy évig, tudományos munkát végeztem 3D ultrahangvizsgálatokkal kapcsolatban. Az ottani szemléletmód is befolyásolt természetesen, de azt örömmel tapasztaltam, hogy a hazai orvoslás színvonala nem alacsonyabb a tengerentúlinál. A szaktudás mellett a mindennapi munkámban fontosak számomra a megérzéseim is. A szülő nők részéről manapság óriási az igény az alternatívnak nevezett szülésvezetésre. Én is igyekszem figyelembe venni a kismamák elvárásait, bár bevallom, meglepődtem, amikor az első szülési tervvel találkoztam. Az én munkámat, szerepemet voltaképpen kevésbé befolyásolják azok a kérések, amelyek például a szülési testhelyzet megválasztására vagy a gátvédelemre vonatkoznak. Alkalmazkodom a kismamákhoz, a szülésznők örömét és munkáját pedig nem akarom elvenni: nálunk, a Kútvölgyiben a bábák végzik a gátvédelmet, ők kísérik végig a vajúdót. Rám, orvosra igazából csak akkor van szükség, ha valami probléma lép fel.
BJ: Sokszor bábaként vagyok jelen a szüléseknél. Legalábbis így érzem, amikor én masszírozom a vajúdó derekát, amikor megengedem, hogy a nyakamba kapaszkodjék, vagy mellétérdelek a földre. A Péterfyben sokan szülnek epidurális érzéstelenítéssel. Amikor a fájdalmat kikapcsolják, nincs igény erre. Aki engem választ, általában aktívan éli meg a vajúdást, s én vállalom azt a testi-lelki közösséget, ami köztünk létrejön. Nem biztos, hogy ugyanez egy férfi orvossal is megvalósítható. A szülés közben zajló lelki folyamatok megismerésének igénye hozta, hogy pszichoterápiás képzést is végeztem. Rájöttem, milyen fontos, hogy a kismamának milyen a viszonya női mivoltához. Ez a szülés komplikációmentességét is befolyásolja, ezért én lelki támogatást is szeretnék nyújtani a kismamának. Ha történetesen andrológus lennék, ugyanilyen fontosnak érezném, hogy megértsem a férfiakat, akiket gyógyítani próbálok.
Saját szülésélményeitek hogyan érintették a munkátokat?
BJ: Első és második szülésem (tizennyolc és tizennégy évvel ezelőtt) hagyományos körülmények között zajlott. Magányosnak éreztem magam, pedig voltak körülöttem. Három évvel ezelőtt, a harmadik szülésemnél velem lehetett a férjem. Saját bőrömön tapasztalhattam, milyen fontos ilyenkor az érintése, az igazi együtt szülés, az egymásra figyelés. A szülés intim helyzet, melynél nem kell az orvosnak vagy a szülésznőnek folyamatosan jelen lennie. Fontos, hogy a férj ne csak néző legyen, hiszen a szülés bizonyos értelemben annak a szexuális aktusnak a befejeződése, mely a gyereket létrehozta. Fontos tapasztalat volt, hogy mindezt személyesen átélhettem.
PA: Nehezebbre számítottam. A tizenhárom órányi vajúdás így utólag is soknak tűnik, de kipihenten érkeztem, és ezért jól bírtam. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy a szülést kísérő orvos empatikus legyen, vagyis átérezze, ami a szülő nőben zajlik. A munkámat biztosan segíteni fogja, hogy személyes élményeim vannak erről.
BÁ: Az én szülésem nagyjából olyan volt, amilyenre számítottam. Tudtam, hogy kemény lesz, de azért elviselhető, és ez így is volt. Örülök, hogy átélhettem. Érdekes volt, hogy a szülésem idején sem tudtam kikapcsolni az orvosagyamat. Sokszor kívülről néztem magam, s mint egyébként is sokszor, elemeztem a helyzetet és magamat. Tudtam, hogy képes leszek megszülni a lányomat. A férjem, aki velem volt, és szintén nőgyógyász, aggódott értem. Talán nyugodtabb lett volna, ha császármetszéssel szülök.
De tudom, hogy egy nő számára mennyire fontos a szülés, illetve az a sikerélmény, hogy végigcsinálta. Orvosként csak igazán indokolt esetben végzek császármetszést. Ha valaki nagyon retteg a szüléstől, és eleve császármetszést szeretne, igyekszem idejében feltárni az okokat, hátha meg tudom nyugtatni. Felajánlom a fájdalomcsillapítás lehetőségét, valamint azt is elmondom, hogy abban az esetben, ha komplikáció adódik, bármikor császármetszést lehet végezni. Ez sokszor elég is, de a mélyen ülő félelmekkel nehéz szembeszállni.
Hogyan egyeztethető össze a munkájuk során a huszonnégy órás készenlét azzal a ténnyel, hogy családjuk, kisgyerekeik vannak?
BJ: Nehezen. Otthon is szükség van rám, de a munkaidő-beosztásom, az ügyeleti rend éppúgy, mint más foglalkozások esetében nincs tekintettel arra, hogy családanya vagyok. Ha a társadalom igényli, hogy nők is legyenek nőgyógyászok, akkor ezt is figyelembe kellene venni a munkarend kialakításakor. Nekem például nagyon nehéz a reggel nyolc órás munkakezdés, rugalmas munkaidővel jobban boldogulnék. Ha szabadságon vagyok, vagy valamilyen okból nem tudok dolgozni, nem tudom, kinek adjam át a szülő nőket, akik hozzám fordultak, és az én szemléletmódomra van szükségük.
BÁ: Mindig megoldható valahogy, hogy távollétemben bébiszitter vagy a férjem vigyázzon a kislányomra. Nem vállalok sok szülést, mert nem akarom túlságosan gyakran és túl hosszú időre igénybe venni ezt a lehetőséget. Úgy érzem, a gyerekemnek szüksége van rám. Jó megoldás lenne, ha a mai gyakorlattal ellentétben nem meghatározott orvost választana a kismama, hanem egy csapatot, mely hasonlóan gondolkodó, hasonló gyakorlatot folytató orvosokból, illetve orvosnőkből állna. A hálapénzrendszer a legnagyobb probléma. Sokkal tisztább lenne a helyzet, ha az orvosok rendes fizetést kapnának.
BJ: A jövő szülészeinek remélhetőleg nemtől függetlenül jobb lesz a munkamegosztásuk. A férfiaknak sem jó, hogy állandóan készenlétben kell állniuk, bármikor hívhatják őket.
Névjegykártyák
Pop Andrea
27 éves, egy négyéves kislány édesanyja
Ötödéves a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán
Szuggesztiós képzésen vett részt a Pszichológiai Intézetben Dr. Varga Katalinnál
Szülész-nőgyógyászként szeretne majd dolgozni
Dr. Bábinszki Ágota
A Szegedi Tudományegyetemen végezte az orvosi kart 1995-ben, ugyanitt szakvizsgázott
Jelenleg a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbje szülészeti-nőgyógyászati osztályának munkatársa
PhD-t szerzett háromdimenziós ultrahangtechnika témakörben
Egy egyéves kislány anyukája, jelenleg gyeden van
Dr. Boros Judit
1983-ban végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen
Integratív pszichoterápiás képzést végzett
Három gyerek édesanyja
A budapesti Péterfy Sándor utcai kórházban szokott szülést vezetni és operálni
Helyszín: A Gundel Étterem különterme, a Szalon
Fotó: Békefi Dóri; divatszerkesztő: Király Gabi; smink: Békefi Zsóka
Ruhák: Emporium, Promod, La Calzissima
W. Ungváry Renáta, Hajnal Éva