A korabeli botanikai feljegyzések szerint a hegyi lednek nevű, Skóciában honos növény a 18. századig helyet kapott a helyiek étrendjében. A növény borsó méretű, szárított gumóiból elég néhányat lenyelni, ez pedig akár napokra csillapítja az éhséget és a szomjúságot, mindemellett pedig energiát is ad. Egész közösségek éltek akkoriban ezeken a gumókon, amikor kevés volt az élelem.
Még korábban, a 17. században azok ették a növényt, akik megerőltető tevékenységet végeztek, a 14. században a szerzetesek gyógyítottak vele, sőt állítólag már Julius Ceasar katonái is fogyasztották.
A már-már elfeledett növényt újabban a fogyókúrás piac fedezi fel magának újra, egyértelmű okból: ha ezt fogyasztjuk, étkezéseket hagyhatunk ki anélkül, hogy éhesek lennénk, így drasztikus fogyást érhetünk el. A fogyókúrázók mellett a sportolók is hasznát vehetnék, energiaszint-emelő hatása miatt. A növény íze egyébként az édesgyökérhez hasonlít, némi ánizsos aromával.
A növény betakarítása jelenleg nem egyszerű, hiszen leggyakrabban a pázsitszőnyegből kell kiásni. Egy londoni üzletember azonban már meglátta a lehetőséget a növény termesztésében, amit tervei szerint meghagyna a Skót-Felföldön, kedvezve ezzel a helyi gazdaságoknak.
