A tibeti homokmandala a buddhista szerzetes Snapchat: megalkotnak valami fantasztikusat, amit aztán sosem őriznek meg az örökkévalóságnak. Arról nem is beszélve, hogy ők hosszú órákat dolgoznak egy-egy műalkotásszámba menő, lenyűgöző mintán.
Van, hogy egyedül, van, hogy csoportokban alkotnak, hihetetlen koncentrációval adagolva a színes homokszemeket. Mikor tökéletes lesz a mandala, a kész művet elsöprik, és nekifognak egy újabbnak. Ez az egész – bármennyire is fájdalmasnak tűnhet búcsút venni a csodaszép mandaláktól – megtanít arra a nagyon fontos dologra, hogy nem mindig a végeredmény, hanem az oda vezető folyamat a fontos.
Forrás: LittleThings
