Szeretem, amikor valaki tud nevetni saját magán, Line Severinsen is ilyennek tűnik, hiszen az illusztrációiból süt az önirónia, ahogy zseniálisan kifigurázza a terhesség nehézségeit. Az emlékek bennem is élnéken élnek, ahogy a harmadik trimeszterben nagy szuszogások közepette küzdöttem a cipőmmel, vagy hogy teljesíthetetlen küldetésnek tűnt felvenni a földről bármit, ami kiesett a kezemből. Végül azt a megoldást választottam, hogy ami nem volt életbevágóan fontos, hogy felkerüljön az alsó régiókból, azt otthagytam, és este egyben gyűjtöttem össze mindent inkább.
A terhesség utolsó hónapjaiban nekem még az is nagy problémám volt, hogy nem éreztem a testhatáraimat és folyton lekoccoltam mindenféle szekrényt, ajtót, falat, bármit, ami mellett elmentem a nagy hasammal. Arról már ne is beszéljünk, ahogy partra vetett bálnaként bírtam vergődni a kanapén, ha fel kellett állnom. A terhesség alatti élményeket megírtam, Line Severinsen pedig grafikusként megrajzolta. Az ő rajzai és az én terhességről szóló írásaim kísértetiesen hasonlítanak, ezek szerint tényleg így érzi magát a legtöbb nő a terhesség utolsó időszakában.
