Én sem vagyok tökéletes. Anyukaként sem, nőként sem, háziasszonyként meg pláne. Néha bizony kiabálok a gyerekkel, van, hogy nem érek oda „uzsi utánra” az oviba, és néha egy-egy munkaügy jobban aggaszt, semmint hogy figyelni tudnék a kisfiam beszámolójára.
De azért igyekszem – és közben hálás vagyok, hogy az életem része Ő. Mert ha volt „jó” döntésem az életben, akkor az bizony Ádi.
A folytatásért kattints a Fitneszanyu caféblogra!
