Honnan jött az ötlet, hogy iskolát alapítsatok?
Van egy ötéves fiam meg egy kétéves lányom, elsősorban a gyerekeim miatt kezdtem el gondolkozni azon, hogy milyen oktatási intézmények vannak, illetve milyen lenne ideális. Vannak persze jó ovik és sulik, de mindig van jobb és jobb. Szóval 4 családdal elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mi lenne, ha… A tagok között van pszichológus, építész, könyvkiadó, mérnök, kultúrantropológus. Mindenképpen azt szeretnénk, hogy a gyerekeink ne egy buborékban nőjenek fel, hanem sokszínű környezetben, mert azt vettem észre a munkám során, hogy sokkal jobban tudnak problémát megoldani azok, akik más helyekről érkeztek, de tudnak csapatban dolgozni, mert több az ötlet, sokszínűbbek a gondolatok. Ez az egyik fontos irány: a diverzitás, vagyis a sokféleség. A célunk az, hogy 2040-ben a gyerekeink boldogok legyenek. Ezért az oktatást újra kell gondolni, mert mire ők felnőttek lesznek, megváltozik a világ, másfajta készségek kellenek, mint amit ma az iskolákban tanítanak. Ami most szeptemberben elindult, az egy kicsi ovi, illetve 2 kicsi ovi, a Hadik Ház és a Balaton Ház, ahogyan mi nevezzük. Itt vegyes csoportok vannak, 3-6 éves korig. Jövőre a nagyok iskoláskorúak lesznek, és mi azt szeretnénk, ha így folytathatnák tovább a tanulmányaikat, a mindennapjaikat, ahogyan most. Jelen percben a vízióink között egy 12 éves korig tartó iskola van, és aztán egészen felfelé az egyetemig, már ha szükség lesz még egyetemekre. Egy rendszert szeretnénk létrehozni, sok kicsi iskolával és központokkal. Ne kelljen mindenkinek ugyanazt tanulnia, és ami érdekli, abból tanuljon többet – ez lenne a lényeg. Én optimista vagyok!
Halácsy Péter, a Prezi egyik alapító tulajdonosa
Mi lenne a tanárok feladata?
A környezet, a közeg megteremtése, az, hogy az érdekes kérdéseket feltegyék és a folyamatos diagnosztizálás, vagyis hogy az esetleges problémákat észrevegyék, és idejében kiszűrjék, korrigálják. A tanárok szerepe ebben a rendszerben nagyon megváltozna a maihoz képest. A tanár-diák viszony is változna, persze. Sőt nem is biztos, hogy mindent egy tanártól kell megtanulnia a gyereknek, lehetne például egy idősotthon mellé telepíteni az iskolát, ahol kölcsönösen inspirálnák egymást a kicsik és az idősek. Rengeteg ötlet és lehetőség van, mind megfontolandó!
Miben más a ti mikrosulitok, mint a hasonló intézmények?
A gyerekek valóban személyes fejlesztést kapnak, 12-13 kicsire jut 3-4 pedagógus, szóval jól tudnak foglalkozni velük, mert valóban van idejük erre. Szerintem egy ötéves sokat tanul egy hatévestől és egynégy évestől is, ezért jók a vegyes csoportok. A pedagógusok is nagyon különbözőek, akik velük foglalkoznak: van olyan, aki óvodapedagógus, van, aki általános iskolai tanító. A lényeg, hogy akarjon a gyerekekkel jól kommunikálni és projekteket megoldani.
Hogyan választottátok ki a szakembereket?
Ez érdekes volt, mert én pontosan úgy választottam őket, ahogyan a kollégáimat is: interjúztattam, több körben. Negyvenen jelentkeztek a nyáron meghirdetett állásra, hatot vettünk fel. Ambíciót, potenciált néztem, kíváncsi voltam, bevállalják-e a rizikót: hiszen még nem volt semmi nyáron, csak a tervek. Se gyerek, se hely. És az is szempont volt, hogy képesek leszünk-e együtt megoldani a konfliktusokat, mert azok mindig vannak. Szerencsénk volt: jó pedagógusokat választottunk, mert az iskolát ők építik fel, úttörők ebben, és együtt vizionálunk.
Önfeledt játék
Nyilvánvalóan ez egy fizetős intézmény. Mennyibe kerül?
Mindenki annyit fizet, amennyit tud. Nagyságrendileg 100 ezer forint gyerekenként havonta, de a szülők eltérő összegeket fizetnek, nem mindenki tud annyit kifizetni: van, aki többet, és van, aki kevesebbet ad. Az álmom az, hogy 20 ezer forintba kerüljön a suli havonta, ezt próbáljuk majd megvalósítani.
Hogyan? A havi 20 ezer és a 100 ezer között nagy a különbség.
Ez egy nonprofit vállalkozás, vagyis nem akarunk pénzt keresni vele. Csak legyen nagyon jó, és működjön. Viszont lehet egy csomó dologgal pénzt keresni, ami ehhez kapcsolódik, vagy kapcsolódhat, de ezeket még pontosan ki kell dolgozni. Az oktatás struktúrájának átalakításában látok nagy lehetőséget. De ne felejtsük el, ez egyelőre vízió!
Konkrétan milyen iskolát akartok?
Nem kellenek keretszámok és tantárgyak, projekteket kell megoldani, és a facilitásra, a könnyedségre kell helyezni a hangsúlyt. A lexikális adatok bebiflázásának kora lejárt, és ezt nem én találtam ki. Ma már ott a Google, és mindent meg lehet találni benne. A művészeteket, a sportot és a nyelvet sokan iskolán kívül tanulják, mert ott gyorsabban és hatékonyabban lehet mindent elsajátítani. Az sem újdonság, hogy amit egy egész nap alatt tanulnak meg a suliban a gyerekek, azzal otthon két óra alatt lehet végezni. Nálunk az érdeklődési körüknek megfelelő és használható tudást kapnának, sokszor külső szakértő bevonásával: például elhívnánk Csányi Vilmost, hogy ő beszéljen az etológiáról. És folyamatosan projekteket kellene megoldaniuk. Az iskola határa eddig egy fal volt, itt ilyen határok nem lennének: mennénk mindenfelé. A gyerekek kérdeznek, érdeklődnek, ez is alakíthatja a tananyagot. Azt remélem, hogy boldog és okos gyerekek kerülnek majd ki ebből az iskolából. Tehát: személyre szabott oktatás, a tanárok is csoportban dolgoznak, biztonságos környezetben, a hiba nem von maga után büntetést, hiszen mindenki hibázik, aki dolgozik. Nagy hangsúlyt helyeznénk az érzelmi és szociális képességek kialakítására, gondolkodásra és problémamegoldásra nevelnénk. Az egészséges életmódra is odafigyelnénk. Hadd mondjak egy példát: 20 év múlva az emberek nem fognak autót vezetni, mert a számítógépek jobban és biztonságosabban tudnak, és ez nem vízió, hanem tény. Erre készülni kell, mert nem lesz szükség buszsofőrökre, kamionvezetőkre, KRESZ-oktatókra stb. Szerintem nagyon átalakul a világ, és erre az oktatásnak is reagálnia kell.
István ebédet szed a gyerekeknek
Miközben Halácsy Péterrel beszélgettem, addig a Hadik ház óvodásai csúszdáztak a Gellért-hegyen. Hullafáradtan, de vidáman jönnek vissza ebédelni. Itt már Kovács Ágit kérdezgetem, a mikrosuli egyik pedagógusát.
Más itt dolgozni, mint az eddigi munkahelyeiden?
Dolgoztam külföldön és Magyarországon is, több helyen, de ez mindegyiktől különbözik. Van időm beszélgetni és megismerni a gyerekeket, hogy aztán olyasmit csináljunk együtt, ami érdekli őket. Segítek kibontakoztatni a tehetséget vagy behozni a lemaradást, ha van ilyen. 3-4 gyerekre jut egy felnőtt, van férfi kolléga is István személyében, aki rajz szakos tanár. Ez is különleges és jó, mert van férfi minta itt is, nem csak otthon. Az ételt nekünk főzik, és szállítják, mi melegítjük, aztán együtt megterítünk, és együtt eszünk. Én is leülök a gyerekek közé, és beszélgetünk. Költünk verset, most például az ovinkról írtunk egyet. Aztán tanulunk angolul, sokat rajzolunk, beszélgetünk, kirándulunk.
Milyenek a szülői visszajelzések?
Van egy kisfiú, aki nem akart aludni, pedig mindig elfáradunk a sok programban délelőtt. Az anyukája kérte, hogy próbáljuk lefektetni, mert nyűgös, fáradt estére. Sok dolgot kipróbáltam, nem akart aludni mégsem. Aztán egyszer azt mondtam, hogy mellé fekszem, aludjunk együtt. Ma már hetente háromszor biztosan alszik, az anyukája majdnem sírt az örömtől, mert eddig ezt sehol nem tudták elérni. A szülők délután bejöhetnek, felébreszthetik a gyereküket, ha akarják, maradhatnak játszani, szóval ez a hely nagyon különbözik egy átlagóvodától. Ha rajzolunk valamit, akkor elküldjük e-mailen a szülőnek, és azonnal látja a gyereke munkáját. A szülők azt mesélik, hogy a gyerekeknek egész este be nem áll a szájuk, annyira lelkesek, és folyamatosan az élményeiket mesélik. Ez egy kreatív kis közösség, itt tényleg boldogok a gyerekek és a szülők is. Meg mi is, akik itt dolgozunk. Nem érzem, hogy főnököm lenne, mindent közösen találunk ki, közösen beszélünk meg, itt ér kitalálni dolgokat, ez is más, mint a legtöbb óvodában. Sok olyan gyerekünk van, akinek nem magyarok a szülei, nemsokára érkezik egy orosz kisgyerek. Sokszínű, soknyelvű kis közösség ez, rengeteg programmal és szórakozással. Játékosan tanítunk angolt is, de nincs meghatározott ideje a foglalkozásoknak, minden akkor történik, amikor mi úgy érezzük, hogy most kell csinálni. Ha a gyerekek elfáradnak, akkor pihenünk, bohóckodunk. Hatalmas a túljelentkezés, nyáron hetvenen jelentkeztek, van igény erre.
Nyitott és rugalmas, ez tetszik
A nagyobbik lányom állami óvodába járt, tehát van összehasonlítási alapunk – meséli Gábor Bálint. Itt a gyerekek sokkal szabadabban játszhatnak, nem baj, ha hemperegnek az avarban, sőt a pedagógus is velük hempereg, vagy együtt játszanak kalózosat. Nincsenek kőbe vésett szabályok, a szülők, a gyerekek és a nevelők együtt alakítják ki azt, ami mindenkinek jó és élvezetes. Saját Facebook-csoportunk van, ha valaki valamit szeretne, lehet azonnal szólni, folyamatos a kommunikáció. Például mindig tudjuk, hogy mi lesz a következő heti menü, ha valamit változtatni szeretnénk rajta, akkor írunk, és rendelnek mást, szóval nagyon rugalmas az egész. És nyitott, nem egy ember mondja meg, hogy mi legyen, hanem a közösség dönt. Ez persze nem jelenti azt, hogy itt a gyerekek rendetlenkednek, üvöltenek egész nap, ezt azért ne gondolja senki. Érdekel, hogy lesz-e suli belőle, mert akkor megfontoljuk majd, hogy a lányunk ide járjon iskolába is. A nagyobbik gyerekünk a Lauderbe jár, ami nem alternatív iskola, de korántsem annyira rugalmatlan és tekintélyelvű, mint általában az iskolák. Nekünk az fontos, hogy a gyerek jól érezze magát ott, ahol sok időt tölt, márpedig a suliban többet vannak a gyerekek hétköznap, mint otthon.
Hasonló cikkek itt:
- Egy ilyen iskolát felnőtt fejjel is szívesen újrajárnál
- Lehetetlen bejutni az iskolába, ezért a szülők összefogtak, és alapítottak egyet
- Vekerdy: Az alternatív iskolák nem a hülyék iskolái
