Viselj fűzőt
A viktoriánus korban a fűző szinte kötelező volt, mindenkinek, a terheseknek is. Még akkor is viselték, amikor már az orvosok határozottan ellenezték, mert deformitást okozhatott a növekvő magzatnál. Sőt kifejezetten gyártottak terhesfűzőt, ami nem sokban különbözött a sima fűzőtől, legalábbis annyi biztos, hogy nem követte a várandós pocak vonalát. Az, hogy nem születtek halomra az deformált testű gyerekek, valószínűleg annak köszönhető, hogy a terhesség utolsó hónapjaiban a nők elrejtőztek a világ szeme elől, és otthon nem viselték a fűzőt.
Ne egyél
Hogy nehogy elhízzanak, egészen az ‘50-es évekig éhezésre fogták a kismamákat. Még az 1956-os McCall’s magazinban is szigorú terhesdiétát javasoltak nekik, a lényege az volt, hogy kevesebbet kell enni, mint terhesség előtt. Mindent a vékony derékért.
Ha mégis eszel, kerüld a nyúl fejét
A 15. században nemcsak a nyúlfejet, hanem egész sor ételt el kellett kerülni, mert szerintük hatással voltak a gyerek megjelenésére. A nyúl fejétől nyúlszája lett a babának, a halfejtől pedig csücsöri, azaz halszája. Ha pedig a kismama ömlesztett sajtokat evett, akkor kicsi lett a fiú baba pénisze. A 19. századig tartotta magát a nézet, hogy az ételek és a gyerek külseje vagy személyisége között összefüggés van, ezért mondták még az 1900-as évek körül is az anyukáknak, hogy ne egyenek sós vagy savanyú ételeket, hogy nehogy savanyú természete legyen a babának.
Ne dobáld cseresznyével a terhes nőt
A 15. században ugyanis úgy tartották, hogy ha a várandósok arcába dobnak cseresznyét, epret vagy vörösbort löttyintenek rájuk, az nyomot hagy a baba testén. Arról nem szól a történet, hogy miért akarna bárki cseresznyével megdobálni egy terhes nőt.
Ne nézz sportot
Mert a sporttevékenységek nézése túl izgalmas lehet egy várandós nőnek, és vetéléssel járhat egy 1940-es terhes tanácsadó könyv szerint.
Ne olvass
Nemcsak a sport volt túl izgalmas, hanem az érdekes könyvek, lélegzetelállító képek és a családi veszekedések is vetéléshez vagy halva születéshez vezethettek.
Szívj el egy cigit
Bár már a ‘20-as években kiderült, hogy milyen negatív hatásai vannak a babára, ha dohányzik az anyuka, ezt a ‘40-es évekig figyelmen kívül hagyták. A dohányipar kampányába, amiben a dohányzás előnyeit ecsetelték, bevonták az orvosokat is, akik azt javasolták a várandósoknak, hogy gyújtsanak rá, mert az megnyugtatja őket. Igazi áttörés ezen a téren 1960-tól jött, amikor már világméretű kampánnyal hívták fel a figyelmet, hogy káros a terhes nők dohányzása a babáknak.
Ne szexelj büdös lábú férfival
A 15. századi tanácsok közül van ez is, amikor azt hitték, hogy ha koszos és büdös a lába a partnernek, akkor a baba megörökli a szagot valamilyen formában. Ha fiú lakott odabenn, akkor kellemetlen lehelete lett tőle, ha lány, akkor meg a feneke lett szagos.
Ne nézz majomra
És papagájra se vesd pillantásodat, ha terhes vagy. Az ősi görögöknél volt elterjedt az a hiedelem, hogy amire a várandós nő nézett, az valahogy megjelent a születendő gyermekében. Ha túl sokat látott egy állatot, akkor annak vonásait átvette a baba. Óvatosan az állatkertben mostantól.
Kuruzslás a könnyű szülésért
A nehéz szülés a 19. század előtt gyakran azt jelentette, hogy valakinek a halálával végződött, ezért a császármetszés és kézmosás előtti időkben minden népi praktikát bevetettek, hogy könnyen és simán menjen a szülés. Egy 11. századi feljegyzés szerint gyógynövényes fürdőt vett az a nő, akinek nem akart kibújni a babája, miközben erőteljesen masszírozták. Hozzá pedig erős illatokat szagoltattak vele, például borsot, hogy minél többet tüsszentsen és ezzel segítse a méhszáj kinyílását. Ha ezek nem használtak, akkor vették elő a jó öreg kígyóbőrt, amit a csípő köré tekertek, majd vajjal etették a várandós nőt.
