A két Oscar-díjas főszereplő mindent el is követ, hogy hátborzongatóan játékos film kerekedjen a sziporkázó történetből, amelyben egy nagymama (Spencer) és kisunokája belekeveredik a boszorkányok kongresszusának eseményeibe. Merthogy, ne higgyünk a híreknek: a boszorkányok köztünk járnak, és nagyon szeretik a gyerekeket… egérré változtatni.
És a főboszorkánynak – akit Anne Hathaway alakít – van egy terve, amellyel a világ összes gyerekéből egyszerre varázsolhatna egeret. Ki állíthatná meg őket?
Meseszerű? Hát persze. Kicsit angolosan őrült? Mit várnánk az írótól, aki a Meghökkentő mesék kiagyalójaként vált ismertté, és a Charlie és a csokigyár alapjául szolgáló regényt is írta? Magasra adja a labdát, ha egy rendező látványos digitális effektusokkal és gyönyörű díszletekkel szeretné elkápráztatni a nézőt? Ezért történhetett, hogy Robert Zemeckis (itt is egy Oscar) vállalta a rendezést, aki a Vissza a jövőbe és a Forrest Gump óta azt kutatja, hogy lehet lehetetlen dolgokat valószínűen megmutatni.
Az eredmény: gátlástalan, boldog viccelődés, különös történet és egy-két váratlan (de tényleg váratlan) fordulat. A Boszorkányoknak sikerül a nagy mutatvány: úgy mulattatja meséjével a kicsiket, hogy közben megnevetteti a nagyokat, és a digitális varázslataival lenyűgöz… mindenkit.
Annyit azért elárulhatunk, hogy a tengerparti, elegáns szállodában zajló kergetőzés és üldözés során (az extraelegáns, de a rendet hiába fenntartani igyekvő igazgató is igazi sztár: Stanley Tucci) kiderül: nagyi és unokája nem véletlenül ütközött a divatos boszorkányokba. A főboszi és főnagyi régi ismerősök…
A nevetés és csoda valószínűleg legalább annyira kell az egészséghez, mint a C-vitamin. A Boszorkányok egy jó nagy adagot szállít a legfontosabb lelki vitaminokból – az egész családnak.