A színész így nyilatkozott a találkozásról:
„Szegény családból származom, édesapám szobafestő volt, édesanyám titkárnő a MÁV-nál. Éveken keresztül néztem a téliszalámit az osztálytársaim kezében. Nekünk egyszerűen nem tellett rá. Végig arra gondoltam, hogyha én gazdag gyerek lennék, biztos adnék ennek szimpatikus kisfiúnak pár szeletet belőle. Akinek van, az könnyebben ad, mint akinek nincs Az járt a fejemben, hogy ha egyszer híres színész leszek, biztos segíteni fogok azoknak, akiknek tudok. Régóta kerestem, hol van a leginkább szükség támogatásra. Három gyerekem van, nem is volt kérdés, hogy olyan intézményt választok, ahol gyerekeken segítenek.
Tele voltam félelemmel amikor beléptem az onkológiára. Az jutott eszembe, milyen sokszor mondjuk idekint, hogy baj van. Pedig kint szinte semmi sem igazi baj. A baj, az itt kezdődik bent.
Örülök, hogy támogathattam az orvosok munkáját, ez a monitor tényleg életmentő – az életfunkciókat figyeli, és még azelőtt jelzi, ha változás van, hogy a beteg bármilyen tünetet érezne.
Az alapítvány tevékenységéhez nagyon sokféle módon hozzá lehet járulni, akár 500 forinttal, akár egy könyv megvásárlásával, de segíthetjük közvetlenül egy beteg gyermek családját is, például élelmiszerekkel. Minden felesleges forint hozzájárulhat egy beteg gyerek gyógyulásához.
Az a mondás, jutott eszembe, hogy „Egy egészséges embernek rengeteg vágya van, de a betegnek csak egy”. Ha pedig beteg gyerekekről van szó, ez százszorosan igaz.
