A betlehemi istállótól nem messze van egy barlang, ahová a hagyomány szerint a Heródes elől menekülő Szent Család útját megszakítva félrevonult, hogy Mária megszoptassa Szent Fiát. Világtörténelmi események, a megváltásunk nagy pillanatai zajlanak, menekül az éppen csak közénk jött Istenember, de Mária egy pici időt kér, mert a kis Jézusnak ennie kell, talán tisztába is kellett tennie. Mária tudja és teszi is a maga dolgát szépen, csendesen Betlehemben is, de 33 évvel később Jeruzsálemben is.
Ott áll a kereszt alatt! Leveszik Szent Fiát, és ő végzi a dolgát, vérző szívvel gyermeke temetését szervezi, figyel a törvényekre, betartja a szokásokat, de vasárnap kora hajnalban megy a sírhoz, ahogy tud és akivel tud, egy megtért utcanővel! Mennek, hogy elvégezzék a temetési szertartáshoz szükséges dolgokat, mindazt, minek meg kell történnie, úgy, ahogy a kegyelet azt diktálja!…
Az év első napjaiban csendesedjünk el, és vegyük számba a feladatainkat, fogalmazzuk meg álmainkat, készítsünk terveket, dolgozzuk ki azokat részletesen, és álljunk neki kitartó akaraterővel azt jó végre vinni! Ne azt nézzük, hogy éppen mihez van kedvünk és mihez nincs, hanem vegyük számba a talentumainkat, és gondolkodjunk el, hogy vajon Isten hol és mit akar általunk e világra hozni, melyek azok a gyümölcsök, miket mi kell megteremjünk?! Álljunk neki a ránk bízott munkának, nem az a fontos, hogy milyen és mekkora feladatot bízott ránk az Isten, hanem csak az, hogy mi azt kitartó, becsületes munkával véghez tudjuk-e vinni, vagy lustaságból, számítgatásból feladatunk végzését abbahagytuk-e!?
A folytatásért kattints a Lótusz caféblogra!
