Aki családi házban él, viszonylag könnyen kizárja a külvilágot. Legfeljebb beszűrődik, hogy a szomszéd kutyája ugatja a Holdat, egy kis favágás, fűnyírás, de alapvetően ennyi. A panelrengetegben már kicsit más a helyzet.
Ott akarva-akaratlanul pontosan nyomon tudod követni, melyik szomszéd mikor mit csinál. De ugyanez vonatkozik arra aki alattad, feletted vagy pár emeletnyi környezetedben él. Én például pontosan tudom, mikor kinél van vendég, mikor van családi csetepaté, mit főznek a szomszédok, mikor porszívóznak, melyek a kedvenc műsorok, a felső szomszéd melyik magyar nótát kedveli a legjobban.
Bevallom, már megszoktam. Nem zavar. A lányom hisztikorszakának közepén mind a 10 emelet tőlünk volt hangos. Szégyenkeztem is rendesen, de mit tehettem? Vagy túlkiabáltam a gyereket, és akkor azt hallgatta mindenki, vagy hagytam üvölteni, és akkor meg attól zengett minden. A szomszéd diplomatikusan meg is jegyezte egyszer, beteg-e a gyerek, mert olyan sokat üvölt… Én meg majd elsüllyedtem, s magyarázkodtam, hogy ez csak a hisztikorszak. Minden hallatszik – ha akarjuk, ha nem.
A folytatásért kattints Kiss Emese caféblogjára!
