Lugosi Zoltán futballedző Salgótarján külvárosában szervezett csapatot az ott élő szegény gyerekeknek. “Hiányzott valami extra a budapesti játékosokból. Azt a tüzet, ami bennem volt, nem tudtam egy az egyben átültetni beléjük. Kényelmesek voltak. Pedig ahhoz, hogy edzőként az ember sikeres legyen, ahhoz csapat is kell” – mondta az abcug.hu-nak. Megtudta, hogy a salgótarjáni külvárosban van egy közösség, amelynek a tagjai, ha tehetik, mindig kint vannak a pályán. “Lementem. Augusztus volt, ők pedig szerveztek nekem egy bemutatót” – mondta Lugosi, hozzátéve, hogy kicsit hülyén érezte magát, amiért a kedvéért kivonult 150 ember focizni, de már abból tudta, hogy jó helyen jár, hogy ennyi embert megmozgatott egy edző jelenléte.
A helyi foci megszervezése egyáltalán nem ment könnyen. “Anyagilag baromi nehéz volt megoldani” – mondta az edző. Saját sportegyesületük hónapokig nem volt, egy rozoga busszal jártak el Csepelre, mert az ottani egyesület megengedte, hogy náluk eddzenek. “A szülők jártak el vasazni, hogy meglegyen a pénz.” Ez azonban csak egy ideig ment, a pénz sem volt elég az állandó utazáshoz, és a helyi futballéletbe is szerettek volna jobban betagozódni. Ezért 2012-ben bejegyezték a Zagyvapálfalvai Ifjak Sportegyesületet, amelyben ma már száz helyi fiatal sportol kilenc korcsoportban, női és férfi bontásban is.
Lugosi szerint a kezdetekkor még voltak necces szituációk. “Sok olyan meccs volt, ahol azért szurkoltam, hogy meg ne verjék a bírót – mondta. – Fiúk, ha balhé van, akkor én másnaptól nem tartok edzést” – fenyegette őket, de sosem történt baj, sőt rengeteget változtak az évek során. Jobb a magatartásuk, időbeosztás lett az életükben.
Lugosi Zoltánnak még két helyi apuka segít be az edzésekbe, ahova már nemcsak gyerekek, hanem sokszor egész családok is járnak. A gyerekek nagy része ebben látja a kitörési lehetőséget, fővárosi vagy külföldi karriert szeretne. De van, akinek csak remek feszültséglevezetés vagy közösségi tevékenység, és ez is nagyon fontos.
A klub kap ugyan a működéshez elegendő TAO-támogatást, de vannak nehézségeik, hiszen az ott élők nagyon szegények. Sokan vannak például, akiknek csak egy cipőre telik, ők stoplis cipőben járnak iskolába és edzésre is, amíg le nem szakad a lábukról.
A teljes cikket elolvashatod az abcug.hu-n
