Mint egy rendes szövőgyári munkásnő, fél hétkor kelek kezd nevetve napi menetrendjének felvázolásába. Tudom, ők korábban kelnek! Aztán irány Győr, ahol a Black Comedy-t próbáljuk. Szentendréről pontosan két óra alatt érek le, a reggeli csúcsot beleszámítva. Élmény Bujtor Pistával próbálni.
Gyönyörű vagy, egyre karcsúbb, ezt csak szerelemmel lehet.
Nem vagyok szerelmes!
Túl vagy valamin?
Most túl.
Gyors, rövid kapcsolat volt?
Egy gyors év volt
Akár a macska
Gyönyörű a fülbevalód! hátrálok egy huszáros vágással.
Mágneses csoda kap hozzá csillogó szemmel. Energetizál! Érdekes a története. A Kaktuszt próbáltuk, állati beteg voltam, influenzás, nyűgös. Mindent kipróbáltam, de semmi sem használt. Aznap ismerkedtem össze azzal a hölggyel, aki ezeket a mágneses ékszereket árulja. Rám függesztette, és komolyan mondom, ha nem én próbálom ki, azt mondom, humbug, de két és fél órán belül nem volt semmi bajom! Kitisztult az orrom, újra kaptam levegőt. Azóta hordom.
Térjünk vissza Győrbe.
A második otthonom. A fővárosban még három másik színházban játszom. Tulajdonképpen itt is imádok lenni. Ahol nem szeretek, vagy nem szeretnek, onnan elmegyek. Olyan vagyok, mint a macska. Tehát próba után be az autóba, és irány Budapest. Az első utamba kerülő színházba bemegyek játszani valamit nevet. Általában az Operett vagy a Játékszín szokott utamba esni, vagy a Komédium.
Ha vége az előadásnak? Buli, vacsora?
Négyig kell, hogy valamit egyek, később már nem. De nem központi kérdés a kaja. Előadás után maximum egy pohár pezsgő. Dehogy megyek bulizni! Ez nem az az életforma, ami bulizásból áll. Hullafáradtan hazaérek tizenegyre, fél tizenkettőre. Gyorsan alvás, és kezdődik minden elölről.
Milyen magánéletszerű dologra marad időd?
A próbaperiódusban semmire. Mikor elmúlik, kezdődik az élet. De most voltam egy hétig síelni a barátaimmal Olaszországban. Tizenkét évvel ezelőtt kezdtem.
Freitől elájultam
A Szulák Show-ban vagy az Activityben beleszólhatsz, hogy ki legyen a vendég?
Nem, de ha valakit nagyon nem szeretek, akkor azt nem hívják meg. Megvétózhatok dolgokat, de nem szoktam. Sokkal több embert hívnék el és beszélgetnék velük, mint ahányra valóban módom van.
Volt kedvenc vendéged?
Utoljára Frei Tamástól voltam elájulva. Elég komoly fiúnak látszik. Ez alatt rejtőzik egy iszonyatosan kíváncsi, érdeklődő, rendkívül nyitott kölök, aki vagány és bevállalós. Ezt az én műsoromban minden előzetes megbeszélés nélkül megmutatta. Ezekre a show-kra van felkészítés, de Tamás közölte, hogy ő nem akarja. Végigutaztunk a nevadai sivatagon három nap, három éjszaka alatt, és közben éppen eleget beszélgettünk kettesben ahhoz, hogy legyen miről csevegnünk tizenegymillió magyar előtt. A szerkesztők kitaláltak csapdákat Tamásnak, hogy próbára tegyék a rátermettségét, bátorságát. És ő megcsinálta! A kilencméteres anakondát a nyakába tekerte, megfogta a krokodilt, és kézenállt. Ez a komoly pali! Én az ilyet bírom. Nekem attól még hitelesebb lesz egy ember. Kamarás Iván, aki állati helyes, okos fiú, felhívott és elmondta, mennyire jól érezte magát a műsorban, és a környezete is nagyon pozitívan fogadta, hogy jé, hát te ilyen jó fej vagy?
Nem vagyok ledér!
A könyvedben megdöbbentően kitárulkozol. Könnyedén ment?
Annyi butaságot írnak az újságok, tisztelet a kivételnek, hogy akkor inkább tőlem tudják, mi az igazság. A lényeget úgysem tudtad meg belőle. Egy csomó kérdésre kaptál választ, amit feltettél volna egy kapucsínó mellett. Én így elkávéztam tizenvalahány ezer emberrel. Közszereplő vagyok, tőlem el is várják.
Művészi fokon űzöd a sajtóelhárítást. Válaszolsz is, nem is.
A lapokat a bugyitörténetekkel lehet eladni, de ha valakinek nincsenek ilyenek, akkor az már nem is létezik? Annyira elképzelhetetlen, hogy egy olyan nő életében, mint én napok, hetek, hónapok vagy talán évek telnek el úgy, hogy valami említésre méltó bulváresemény történjen vele? Nem. Nem élek olyan ledér módon, ahogy az tőlem elvárható lenne. De sokan nem élünk úgy, akkor sem, ha közszereplők vagyunk. Tessék! Jakupcsek tisztes családanya, értelmiségi, diplomás nő, akinek megvannak a saját dolgai. Vagy ott van Liptai Claudia, aki együttél a szerelmével, Karcsival. Ők sem úgy élnek, hogy folyik a pezsgő a cipőjükből éjszakánként, és kifogják a kocsijukból a rajongók a lovakat. Sokszor mi aszkétikusabban élünk, szürkébben, mint egy jól menő butikos vagy tenisztréner.
Most volt a negyvenedik születésnapod, de te egyre fiatalabb, boldogabb vagy.
Ami nem öl meg, az megerősít. Közhely, de igaz. Elgondolkodtam ezen, jaj vége, de nem itt van a vége, és nem így. Mostantól meggondolom, hogy felvegyek-e szegecses bőrdzsekit vagy apró miniszoknyát. Az embernek a méltóságát kell megtartania, akárhány éves. Ez a legfontosabb. Ha a méltóságod megvan, az egy lépés a harmónia felé. Akkor már nem érdekes, hogy hány éves vagy. Elég zúzós dolgokon mentem át az elmúlt pár évben. Válás, temetés, a népszerűség elviselése, ami nem könnyebb, mint a népszerűtlenségé. Ezek testileg-lelkileg megdolgozzák az embert. A sikert is tudni kell kezelni. Nem tudom, hogy én jól csinálom-e. Azzal foglalkozom, amit szeretek. Keresem azokat a helyeket, pontokat, embereket az életemben, ahol és akikkel nekem jó. És iszonyatos energiákkal kerülöm ki ennek az ellenkezőjét. Túlélés. Ugyanis bele fogok pusztulni, ha felesleges, rossz emberek, rossz helyszínek, rossz darabok, leszívják az energiáimat. Mondhatjátok, hogy ez nagy luxus, nem mindenki engedheti meg magának, de én azért is megdolgozom, hogy ezt megengedhessem magamnak.
