A rákszűrés során a tüneteket még nem produkáló betegség vagy a rákmegelőző állapot jelenlétére igyekeznek fényt deríteni. Egy szűrőmódszernél figyelembe kell venni, milyen előnyökkel bír a kockázataihoz képest. Ilyen kockázat lehet a szűrés okozta fájdalom, a félelem. Az is fontos tényező, mennyire megbízható a szűrőmódszer. Ha sok fals pozitív vagy negatív eredményt produkál, nem ajánlható szervezett szűrésre, mert túl sok lesz az olyan eset, amikor egy második vizsgálattal kiderül, hogy nincs is jelen a betegség, vagy amikor megnyugszik a páciens, hogy egészséges, pedig közben nem az.
Egy gyakori ráktípusnál, aminek a szűrésére könnyen kivitelezhető, viszonylag olcsó, megbízható módszer áll rendelkezésre, érdemes szervezett szűrést szervezni. Erre példa a méhnyak- vagy az emlőrák. Más a helyzet például a vastagbélrákkal, ami ugyan viszonylag könnyen diagnosztizálható – ráadásul Magyarországon például a második leggyakoribb ráktípus –, viszont ehhez vastagbéltükrözésre van szükség, amire elég nehéz lenne elrángatni emberek tömegeit. Így általában már csak azokon hajtják végre a tükrözést, akiknek komoly panaszaik vannak, csak ez sajnos sokszor már túl késő. És vannak persze azok az esetek, amikor túl drága a diagnosztizálás ahhoz, hogy szűrőprogramot lehessen rá alapozni. Egyelőre nem reális elvárás mindenkit kétévente behívni CT-re vagy MRI-re, hátha agydaganata van. Ha sikerülne olyan módszert kifejleszteni, hogy mondjuk egy egyszerű vérvizsgálatból megállapítható legyen az agydaganat, azzal a rendszeres szűrésre is lehetőség nyílna.
Forrás: cancer.org