Az intézményt az egykori szexrabszolgák (vagy ahogy akkor hívták őket: komfortnők) közül még ma is élők idős korára utalóan “nagymamák múzeumára” keresztelik.
Kang Su-hua, a Tajpeji Nőmentő Alapítvány igazgatója szerdai sajtótájékoztatóján elmondta: a fényképek, videók, dokumentumok közzétételével nem a gyűlöletkeltés a céljuk, hanem a történelmi tények bemutatása és a nők jogainak hangsúlyozása.
Mit csinálnak a nőmentők?
Az alapítvány 25 éve kezdett segíteni az egykori szexrabszolgák mentális problémáinak feldolgozásában és a Japántól történő kártérítés követelésében. Az elmúlt több mint két évtized során számos első kézből származó egyedi történetet rögzítettek interjúk formájában.
A két és fél szintes épület, mely otthont ad a kiállításnak, mintegy 500 négyzetméteres, és a kiállításon túl otthont ad majd találkozóknak és szemináriumoknak is.
Mikor nyílik?
A múzeum táblájának avatását március 8-ára, a nemzetközi nőnapra tervezik, a nagyközönség várhatóan szeptembertől látogathatja az intézményt.
A koreai “komfortnők” emlékére állított szobor Szöulban, a japán nagykövetséggel szemben
A második világháború idején több mint 2 ezer tajvani nőt kényszerített szexrabszolgaságra a japán császári hadsereg. Mára mindössze hárman élnek azok közül, akik vállalták, hogy nyíltan beszélnek az egykor velük történtekről.
A témához kapcsolódó cikkeink:
- Japán kárpótolja a második világháborús koreai szexrabszolgákat
- Elcsábították, szexrabszolga lett az angol lányból
