Fenekünkön szűk nadrág, miniszoknya feszül, nincs többé hová sírnunk, pedig ma is volna mit. Magyarországon félmillió nő szenved el rendszeresen bántalmazást a férjétől, élettársától, az agresszorok többsége a gyermekét is rendszeresen veri. Azokban az országokban, amelyekben eltökélten megpróbálták visszaszorítani a családon belüli erőszakot, sikerrel jártak. Az elkövetők ugyanis nem indulataiknak parancsolni képtelen, beszámíthatatlan őrültek, hanem többnyire maguk is az erőszak légkörében felnőtt “normális férjek, családapák, akik megszokták, hogy otthon büntetlenül garázdálkodhatnak. Ebben támogatást találtak a családon belüli erőszakot elfogadó közvélekedésben is. (Lásd: “Egy pofon még nem a világ, “Asszony verve jó.)
 |
“Légy az enyém, bébi!
A bántalmazót azzal is szokták mentegetni, hogy áldozata szereti (valaha szerette). Kétségtelen, hogy sok nő önként megy bele abba a kapcsolatba, amelyben egy idő után a kínok kínja lesz az osztályrésze. A lányok különösen, ha önértékelési zavarokkal küzdenek szeretik a dagadó izomzatú macsókat. Imponál nekik, hogy az álomtestű istenem, kicsit érdes modorú Adonisz azt mondja, szerelmes beléjük. Néhány hónap alatt elszigetelődnek a szüleiktől, szinte észre sem veszik, és már elmaradtak a barátnők (“azt akarom, hogy teljesen az enyém légy!). Ha a munkahelyüket is feladják (“nincs szükség arra a pár forintra, majd én eltartalak, bébi!), beáll a teljes társadalmi elszigetelődés állapota. Onnantól a férfi azt tesz velük, amit akar, főleg, ha megfogant a gyerek is, aki majd igen jó lesz arra, hogy sakkban lehessen tartani vele az ifjú anyát. Ha az Adonisz még kellően deviáns is, hosszú évekig eléldegélhet gyermeke(i) anyjából: csak gondoskodnia kell “ügyfélkörről, akiktől az asszony a megfelelő “szolgáltatások fejében megszerzi a sportautóra, játékteremre valót. Valóságos és eléggé szokványos történetet foglaltunk így össze. (Szilvi történetét elolvashatják az interneten a www.prostitucio.hu oldalon.)
Ezer oka lehet annak, hogy az agyonkínzott asszonyok a végsőkig hallgatnak: a szégyen, a reménytelenség, a kiszolgáltatottság, az információhiány. Szilvi például akkor hívta fel a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület önkéntesét, amikor a férje/futtatója arra célzott, hogy a pici lányát majd ő szeretné bevezetni a szexuális élvezetek birodalmába. Egy másik asszony akkor kérte, hogy helyezzék el anyaotthonban, amikor a kislánya már nem volt hajlandó belépni abba a szobába, amelynek a falára odafröccsent az anyja vére.
Azért kellett kormányzati lépéseket tenni, mert az erőszak erőszakot szül: a terror légkörében felnőtt gyerekek, követve a családi mintát, maguk is agresszorok, illetve potenciális áldozatok lesznek hangsúlyozza Lévai Katalin, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal minisztere. A magánélet ugyan szent, de az államnak a gyengébb fél védelmére felhatalmazást kell kapnia. A két kulcskérdés: sikerül-e hatékonyan és tartósan megvédeni az áldozatot, ha segítséget kér, akár a bántalmazó távol tartásával, akár a nő (gyerekek) krízisotthonban való elhelyezésével. Illetve sikerül-e átvinni a társadalmi köztudatba, hogy nincs olyan ok, amely az erőszak alkalmazását elfogadhatóvá tenné.
