Nem magánügy!
Óriási előrelépés volt, hogy a családon belüli erőszak tényét egyáltalán elfogadták a döntéshozók. A családi élet szentségére való hivatkozással mindig is jól lehetett takargatni a szennyest. De ennél émelyítőbb érvvel is gyakran előhozakodtak: még egy évvel ezelőtt is akadt olyan parlamenti képviselő, aki ékesszólóan bizonygatta, hogy vannak nők, akiknek cseppet sincs ellenükre egy kis nemi erőszak. Most viszont hamarosan a kormány elé kerül az úgynevezett távoltartó rendelkezés, amely végre jogi felhatalmazást ad a bántalmazott hatósági védelmezésére.
A rendelkezés célja hangsúlyozza a miniszter , hogy családon belüli erőszak esetén ne a bántalmazott nőnek és a gyerekeknek kelljen elhagyniuk a közös otthont. Továbbá, hogy befolyásolástól mentes időszakot biztosítson a bántalmazottnak, hogy átgondolja a helyzetét, és megtegye a szükséges lépéseket (feljelentés, válóper stb.). A távoltartó határozat érvényessége idején a bántalmazó nem közelítheti meg az áldozat lakó- és munkahelyét (tehát a saját lakását sem), nem zaklathatja telefonokkal, fenyegető üzenetekkel, levelekkel.
Kétféle távoltartó határozatot dolgoznak ki a döntéshozók. Az ideiglenes, öt-tíz napig érvényes határozatot a rendőrségnek áll jogában meghozni azokban az esetekben, amikor nem történt látványos bűncselekmény, tehát a rendőr nem kénytelen hivatalból intézkedni, viszont pontosan tudja, hogy komoly gond van a családban. A határozat többször is megújítható. Hosszabb távoltartást legfeljebb hat hónapra polgári peres eljárás után rendelhet el a bíróság.
Az eddigi esetek azt mutatják, hogy a bántalmazott asszonyok kálváriája csak akkor kezdődik el igazán, amikor megteszik az első lépést, és segítséget kérnek. A legnagyobb gond az, hogy továbbra is egy fedél alatt kell élni a bántalmazóval. Ezen segíthet az ideiglenes távoltartás intézménye, a hosszú távú határozat meghozására jogosult bíróságokon azonban elhúzódhatnak az ügyek. A legvéresebb családi drámákban is évekig tartanak a büntető, illetve a polgári perek, miközben a bántalmazónak bőven van alkalma tovább garázdálkodni. A tárca jogásza egyelőre nem tudott nyilatkozni arról, kötelezik-e a bíróságokat arra, hogy soron kívüliséget biztosítsanak a családon belüli erőszak kategóriájába sorolható eseteknek.
Kapcsolattartás alkalom a zsarolásra
Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal égisze alatt létrehozott Krízisközpont tanácsadója, Lénárd Borbála keserűen említi, hogy az elhúzódó váló- és gyermekelhelyezési perek ideje alatt a bántalmazott asszonyok változatos zaklatásoknak vannak kitéve. A középosztálybeli asszonyok újabban például azáltal, hogy férjük személyesen vagy dörzsölt ügyvédje közvetítésével a munkahelyükön próbálja ellehetetleníteni őket. A kapcsolattartási kötelezettség is remek alkalom lehet arra, hogy a bántalmazó érzelmileg zsarolja és nyugtalanítsa a befolyása alól kikerült asszonyt. A láthatásra vonakodva érkező gyermeket látva azzal vádolják az anyát, hogy “lelkileg nem készítette őt fel. A Habeas Corpus Munkacsoport emberi jogi szervezet a kapcsolattartás biztosítása miatt élesen bírálta a távoltartási határozat eredeti tervezetét. Arra hivatkozik, hogy a bántalmazó a nő feletti hatalomgyakorlás eszközeként használja a kapcsolattartás lehetőségét, “azzal, hogy a gyerek vissza nem vitele, rémhírekkel zaklatása, megbetegítése révén megkeseríti az életüket. Azt javasolják, hogy mind a kapcsolattartást, mind a vagyon feletti egyoldalú rendelkezés jogát szüneteltessék a távoltartás idejére. Egyelőre nem tudni, hogy a végleges határozat erről hogyan rendelkezik.
Lénárd Borbála örömmel szól arról, hogy a rendőrök hozzáállása viszont alapvetően megváltozott az elmúlt egy évben.
Példás gyorsasággal kimennek a telefonhívásokra. Ismerik a vonatkozó törvényeket, ha gyermek is érintett az ügyben, jelzik a gyermekjóléti szolgálatoknak. Részt vesznek az esetkonferenciákon és a biztonságot teremtő stratégiák kidolgozásában. Ha a fizikai bántalmazásnak jele van, akkor feljelentést tesznek.
Lévai Katalin szerint a két legfontosabb kérdés: mi legyen a bántalmazóval, és mi legyen az áldozattal a későbbiekben. A nő mögött ott kell állnia a támogató hálózatnak egészségügyi, szociális, jogi szakemberekkel:
Ami a bántalmazókat illeti, nem cél, hogy a távoltartó határozattal gyarapítsuk a hajléktalan férfiak számát. A skandináv országokban például üzemelnek olyan átmeneti otthonok, ahol a férfiak segítséget kapnak abban, hogy megszabaduljanak a saját agressziójuktól.
Eldöntendő, hogy a bántalmazók elhelyezését, rehabilitációját támogassa-e az állam. Az erre vonatkozó európai egyezmények illetve azon nemzetközi szervezetek, amelyeknek tagjai vagyunk álláspontja egyértelmű: állami pénzeket nem lehet bántalmazók istápolására fordítani. Egyelőre nem ismert a végleges kormányzati álláspont.
Zöldszámok, ahol segítenek
NANE: 06-80-505-101
Esélyegyenlőségi Kormányhivatal Krízisközpont: 06-80-204-387 (Ez a szám mobiltelefonról is hívható.)
Kék vonal: 06-80-505-000
