A munka szorításában

Mindennapi tapasztalatunk, hogy ha a munkahely és a magánélet közötti harmóniát nem sikerül megtalálnunk, akkor ennek nemcsak a munkavégzés, de az otthon, a magánélet is megszenvedi a kárát. A munkahely frusztrált, hajszolt munkaerőt kap, a család pedig egy fáradt, korán betegedő, ideges apát, anyát, gyermeket. De vajon milyen lelki motívumok húzódnak meg a hajszolt életvitel mögött? Segít-e, ha tudatosítjuk magunkban, hogy milyen a munkához való hozzáállásunk? Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy milyen munkavállalói típusba tartozunk pszichológiailag.

A mártír

Van, aki számára elsődleges érték, hogy elvégzi munkáját. A munka mindent megelőz, az otthont, egészséget, szabadidős programokat. Az ilyen családokban felnövő gyermekek munkamániások lesznek, ami nem tekinthető egészséges attitűdnek. A lazítás, pihenés becstelen időtöltés, lusta, henye ember az, aki ilyesmire is gondol. Első a munka. A második, harmadik helyen is a munka szerepel. Ha éppen nincs mit csinálni, az bűntudatot eredményez, és teendők utáni kutakodásra szédíti az embert. És dolog hamarost ezer is akad: megetetni a kutyát másodszor is, újból kikérdezni a leckét, megfőzni másnapra az ebédet. Énkép: “nélkülem összedőlne a világ”.

A teve-típus

Számára a feladat elvégzése a legfontosabb, és az újabb és újabb kihívások keresése. Minden munkát elvállal, és ha hétköznap nincs elég idő elvégezni a sok tennivalót, feláldozza a hétvégéjét is. A munka számára önazonosságot jelent, s Descartes axiómáját így értelmezi: „Dolgozom, tehát vagyok”. Nem állít fel értékrendet, hogy megéri-e a sok fáradtság. A munka hajszolása, a teljesítmény végletekig való fokozása mögött nála önbizalomhiány húzódik meg. Nem képes becsülni önmagát, nem tartja értékes személynek saját magát. Énkép: “teherhordó vagyok”.

A kompenzáló

Van, aki mások elvárásainak akar megfelelni, és van, aki „megelégszik” azzal, hogy küzd az önmaga által felállított eszménykép eléréséért. Ez pedig: tökéletesnek lenni. Az ilyen ember mindig jólöltözött, modora kellemes, gyermekei jól tanulnak és magaviseletük kiváló. Munkájában precíz, kifejezéseiben szabatos, barátai mind „kellemes” emberek, otthona ragyogóan tiszta. Valójában egyszerre kellene mindenütt jelen lennie – ő legalábbis így érzi. E szüntelen tökéletességre való törekvés mögött a pszichológusok szerint csöndes fájdalom, szeretetéhség húzódik meg. Énkép: “nem engedhetem meg magamnak a lazítást”.

A hataloméhes

Mindent átlátni, mindent irányítani – ez némelyek legfőbb törekvése. Az ilyen ember nehezen ruházza át a feladatokat másokra, ha vezető, akkor is jobban szereti saját maga véghezvinni a dolgokat, mintsem megkérni munkatársait. Ha egy projektet teamben vállalnak el, szereti egymaga kontrollálni az eseményeket, és a többiek jobban teszik, ha inkább meg sem szólalnak. Az ilyen ember egymaga szeret mindent csinálni: tárgyalni, tervezni, kivitelezni, eladni. Meggyőződése, hogy mindezt ő tudja legjobban, és a csapatnak (valamint a feladat sikeres elvégzésének) hátránya származna abból, ha ő nem dolgozna teljes bevetéssel. Ha valaki ilyen vehemenciával veti bele magát a munkába, gyakran egyoldalúan kezdi látni a dolgokat, és elkezd sodródni. Mindez rossz hatással van szakmai fejlődésére és magánéletére egyaránt. Parancsolgat otthon, kíméletlen a munkahelyen, ám munkájának minősége lassan gyengül. Énkép: “a helyzet ura vagyok.”

Megoldási javaslatok

A kiegyensúlyozott élet titka abban rejlik, hogy tudjunk időt szakítani az élet minden lényeges dolgára. A családra, önmagunkra, a munkára és mindarra, ami ezeken kívül még fontos. Néhány egyszerű alapelv felállítása segíthet a harmónia megtalálásában:

• Gazdálkodj okosan az energiáddal!

Aki kimerült, annak pihenésre van szüksége. Szabadságra kell mennie, egy igazi kalandot megélnie, ahol teljesen ki tud kapcsolódni. Megteszi néha-néha egy hosszú hétvége is, ha nincs több idő. Fontos, hogy az ember tudjon „nem”-et mondani. Unalmas meghívásokra, a kelleténél több munkára, a barátok barátainak fecsegéseire. Fontos tudni pihenni. Nem mások elvárásai szerint élni, nem mások óhajait teljesíteni. Nem árt felülvizsgálni a teendők fontossági sorrendjét, és alaposan meghúzni. Kihúzni mindent, ami nem igazából fontos.

• Figyelj arra, hogy közérzeted jó legyen!

Ezt igen egyszerű teljesíteni. Ha valaki elapadt, nem tud szeretetet adni és kapni, nem árt feltöltődnie. Járjon fürdőkúrára, masszázsra, menjen el moziba azokkal a legjobb barátokkal, akikkel nem unalmas az este, lassítson, ajándékozza meg önmagát. Pszichológusok ezt „hétköznapi önzésnek” hívják, és csöppet sem kártékony jelenség. Nem csak másokra kell gondolni, hanem önmagunkra is.

• Foglalkozz önmagaddal!

Nem elég csak (!) a gyerekről gondoskodni, ott vannak még a szülők, szomszédok, barátok. Egy-egy ismerős sirámainak meghallgatása helyett nem bűn, ha az ember kényezteti egy kicsit magát, apróságokat gyűjtöget, amikből adventi koszorút készít, odafigyel a tea ízére, és Bachot hallgat – ami orvosok szerint is igen jó hatással van a közérzetre. Ha sikerül odafigyelned apró örömökre és kedved szerint létezni, jobb lesz a kapcsolatod a családtagjaiddal, munkatársaiddal, energikusabb leszel, és többet mosolyogsz. Végül egyszer csak észreveszed (vagy talán fel sem tűnik), hogy a prioritásban a saját közérzeted fog legelöl állni. Lesz időd szeretni, és szeretetet kapni.

Tíz rövid tanács:

1. Tudatosan és gyakran áldozz homokórányi időt könnyed dolgokra.
2. Borítsd fel a prioritási sorrendet: ne a dolgok uralkodjanak feletted.
3. Mondj néha nemet.
4. A negatív gondolatokat űzd el, és cseréld fel őket pozitívakra.
5. Határozz meg bizonyos időtartamokat, amikor „csinálod a semmittevést”, azaz amikor aktívan nem csinálsz semmit.
6. Rendszeresen töltsd az idődet olyan dolgokkal, amiket szeretsz.
7. Tekints az élet dolgaira rugalmasabban.
8. Ne pazarold az energiádat.
9. Szervezz hosszú hétvégéket aktív pihenéssel.