Leveleim története – második részlet

“Múlt heti számunkban olvashattak már Enki Sándor ‘közérdekű’ leveleiből. E hatvan év körüli – valószínűleg – nyugdíjas ember pár éve cégeket, szervezeteket, pártokat és híres magánszemélyeket bombáz meglehetősen rendhagyó magánleveleivel. Írásainak mindegyike – többnyire közérdeket tartalmazó – remekmű. Hol a BKV vezérkarának javasolja az ellenőrök bálját, hol parkettamozaikot kér kedvenc női kézilabda-csapatának edzőterméből, vagy feltalálja a mások által egyszer már elfogyasztott vacsora újrahasznosítását, és erről akar együttműködési szerződést kötni a Gundellel. Akkurátusan fogalmazott levelei alapján nem is lehet pontosan tudni, hogy Enki úr tréfálkozik-e, vagy minden sorát halálosan komolyan gondolja. Mindenesetre írásai tanulságosak, mi több, roppant mulatságosak. Állítom: társasjáték forrása lesz a leveleket tartalmazó könyv – már kapható –, társaságban felolvasva ezeket és az Enki úr leveleire érkezett válaszokat, fuldokolni fognak a nevetéstől, garantálom.”

Friderikusz Sándor

•

Csonka András úr részére Budapest, 2002. augusztus 16.

Tisztelt Művész Úr!

Szokatlan kéréssel fordulok Önhöz. Nagy rajongója vagyok, szerintem Ön nemcsak a legnépszerűbb, hanem a legszimpatikusabb sztár is. Úgy gondolom, ebben tehetségén kívül szerepe van kedves, megnyerő arcvonásainak. Ez az oka, hogy Önt keresem meg levelemmel.

Én nem vagyok sem szép, sem szimpatikus. Az orromat már régóta szeretném elviselhető külleművé operáltatni. Az anyagi helyzetem úgy alakult, hogy most már megengedhetek magamnak egy plasztikai műtétet, sőt, többet is. Most már szeretném, ha nem csak az orrom, hanem az egész arcom megnyerő lenne. De nem egy szabályos, rideg, szépfiús külsőt szeretnék, inkább olyan helyes, szimpatikus, szeretnivaló szeretnék lenni, mint Ön.

Ezért az a nagy és tiszteletteljes kérésem: Önre szeretnék hasonlítani. A plasztikai sebész (magyar származású, de Bécsben él) különben nem is vállalná. Szükség lenne – az engedélyén kívül – még az Ön személyes bécsi megjelenésére is, ami – az utazáson kívül – kb. félóra, hogy egy térbeli számítógépes grafika készülhessen Önről. (Sajnos a fénykép nem elég.)

Természetesen nem élnék vissza hasonlóságunkkal, és biztos vagyok benne, hogy Ön sem. Esetleg valamilyen show-műsorban szerepelhetnénk együtt, ha nincs ellene kifogása.

Várom szíves válaszát! (Úgy szeretnék már végre vonzó lenni!)


Tisztelettel:
Enki Sándor
1113 Budapest,
Kökörcsin u. 4.

•

Tisztelt Enki úr!

Mindenekelőtt köszönöm, hogy megtisztelt levelével! Az elmúlt évtizedben sok levelet kaptam, de bizton állíthatom, hogy kevés írás lepett meg jobban, mint az Öné. Amikor elolvastam, első reakcióm az volt, hogy ez csakis vicc lehet. Bár ennek lehetőségét most sem tudom kizárni, azért úgy illik, hogy komolyan vegyem. Soha nem gondoltam, hogy valaki pont rám szeretne hasonlítani, mármint külsőleg. Ez az egész “műtétesdi” inkább eszembe juttatja az amerikai sci-fi filmek világát, nem hiszem, hogy a valóságban igazán jól kivitelezhető. Márpedig az én arcom egy kicsit torzabb formában már nem éppen épületes látvány. Az Ön által felsorolt tulajdonságoknak pedig, mint a szimpátia, a szeretnivalóság, semmi közük a plasztikai műtétekhez, ezek ugyebár csak belülről fakadhatnak. Azt pedig már végképp nem tudom elképzelni, hogy Önnek milyen orra lehet, ha az enyém után áhítozik…

Mindazonáltal semmiképpen sem szeretném, ha úgy érezné, nem veszem komolyan a problémáit! Ezért, ha úgy gondolja, adja meg nekem a telefonszámát, és szívesen megbeszélem az egészet személyesen is. Akkor végképp kiderül, hogy csak tréfált-e.

Tisztelettel: Csonka András