A volt végvár
1386-ban kapták meg a Garaiak. Albert király 1438-ban adományozta a Báthory családnak a várat, ami egészen addig a birtokukban volt, amíg a törökök el nem vették tőlük. Buda eleste után a bujáki vár a végvárak közé tartozott. Itt zajlott le 1550-ben, a Tinódi által is megénekelt párviadal Kapitán György hollókői és Hubiár aga szandai várparancsnok között. 1552-ben Nagy Márton várkapitány és kisszámú őrsége ötnapi ostrom után a várból megszökött, de a törökök utolérték és megölték őket. Kisebb jelentőségét a várnak a török zsoldjegyzékek bizonyítják. Amikor 1593-ban Fülek visszavétele megtörtént, Báthory István vezetésével Bujákot is visszafoglalták a magyarok.
Török idők
A végvárak – így a bujáki is – romladozó állapotba kerültek, csekély, rosszul felszerelt várőrséggel. Pálffy Miklós, saját seregéből erősíti meg az őrséget 1597-ben. Az 1608-as és 1618-19-es országgyűlés a vár megerősítését határozza el, ám annak megvalósításáról nincsenek adatok. Azonban 1655-ben 50 lovas és 150 gyalogos érkezik a várba.
Az 1663 őszén megindult nagyszabású támadás során a vár ismét török kézbe került. Később egy kisszámú magyar csapat újra ostrom alá fogta a várat, majd az elvonulást kérő törököket Csécsénél megtámadta. A bosszú vezérelte törökök ezután 3 ezer fős sereggel támadták meg a várat, a 42 fős védővel szemben, akiket elfogtak és egytől-egyig felkoncoltak.
A mai várrom
Miután Nógrád megye 1685–86-ban felszabadult a török uralom alól, a vár ekkora elveszítette hadi jelentőségét. Nem szerepelt a Rákóczi szabadságharcban sem, lassan rommá vált. Mai, felső várból és több falszorosból álló jellege többszöri bővítésre utal. Bejárata a keleti oldalon nyílott, ahol erős, 4 méter vastagságú kapu nyomai, mögötte kapuszoros maradványai láthatók. A kapuszoros 20 méter belső átmérőjű, közel 2 méteres falvastagságú kör alakú védőműhöz vezet. Kisebb várudvar tételezhető fel a vár északi részén a belső ár és a kör alakú védőmű között. Az egykori palotarész nyugati, ívesen hajló fal mentén helyezkedik el.
