József Attila félárva gyermekkora nyomorúságos, nehéz volt. A Szegedi Tudományegyetemen tanult, tanárnak készült, de tanulmányait nem fejezhette be, mert az akkori professzor eltanácsolta őt a tanári pályától. Ez a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant tiltakozások következtében történt. Végül Bécsben folytatta tanulmányait, majd Párizsba ment.
Felnőttként nem találta a helyét, mindig a meg nem értéssel szembesült, viszonzatlan szerelmek miatt sorra érték csalódások. József Attila labilis lelkiállapotban volt, gyakran foglalkoztatta az öngyilkosság. 1937-ben, mindössze 32 évesen, a balatonszárszói vasútállomáson szörnyethalt.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.
***
Ha féltem is, a helyemet megálltam –
születtem, elvegyültem és kiváltam.
***
Ha nevetnél, én is örülnék,
Vacsora után melléd ülnék.
Te az én szivemet elkérnéd
S én hosszan, sok szépet mesélnék.
***
S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
***
Világomon, mint üvegen át
hallgattam uj álmod madara dalát.
Azt hittem, annyi az ének,
amennyi a magány üvegének
vastag tábláin átszüremlik.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.
***
Nem várom már az életet.
Vagyok úgy, ahogyan lehet.
(…)
Ha tűz lobog, hát majd elég.
Ha vér ömlik, hát van elég.
***
Harc az élet, ne tékozold bizalmadat.
***
Nehéz a szivem, hiszen bút fogan:
örömöm tán a büntetések hozzák,
hogy sírva nézem majd ha boldogan
sétálsz azzal, ki méltóbb lesz tehozzád.
***
Nékem nincs még szeretőm,
Nem adott a Teremtőm.
Elmegyek hát keresni,
Szeretnék már szeretni.
