 |
Már az sem világos, ki mit ért hűség alatt. Vannak, akik egy elismerő bókot, egy ártatlan flörtöt is árulásnak éreznek a párkapcsolatukon kívül. Ha az elszigeteltséget önként és dalolva vállalják, miért ne? De ha csak egyikük is kifelé kívánkozik belőle, hosszú távon nem sok jóval kecsegtet a vállalkozás.
A másik végletet azok alkotják, akik egy fikarcnyit sem hajlandók feladni a szabadságukból. A Frida című mexikói film jut róluk eszembe, amelyben a főszereplőnő néhány évi házasság után nekiszegezi a kérdést híresen szoknyabolond férjének: “Hűséges vagy hozzám? A férfi elgondolkodik, és komoly képpel azt válaszolja: “A lelkem hű, csak a testem hűtlen.
Fridának sikerült
Mit lehet erre lépni? Legkézenfekvőbb, ha azon melegében bosszút áll az ember? Lehet, hogy a féltékenység észre téríti az illetőt, s elgondolkodik azon, mi mindent tesz kockára egy-egy kaland kedvéért? Ez persze, mindig hazardírozás! De Fridának bejött.
Olyat is tudok, akinek egy percig sem főtt a feje a harmadik miatt. Mivel nem volt féltékeny alkat, és a párja ezután, ha lehet, még több szeretettel zsongta körül, ő megbocsátotta, és elfogadta a szeretőjét. A háromszög-történet immár húsz éve háborítatlanul folyik, és mindhárom szereplője köszöni, jól érzi magát. S ugyan mi más lehetne egy kapcsolat fokmérője, mint az, hogy az ember boldognak és kiegyensúlyozottnak érzi-e magát benne?
Bűn vagy jelzés?
A két véglet között sorakoznak az óvatos duhajok. A többség, akik ugyan vágynak a meghittségre, a biztonságra, ugyanakkor azt is szeretnék, ha ez a színes, ragyogó világ teli vonzással és taszítással, beáramolhatna az életükbe. Nekik van a legnehezebb dolguk. A biztonság és a szabadság feloldhatatlan ellentéte még a legdemokratikusabb párkapcsolatokat is újra és újra próbára teszi. Kétségbeesett kötéltánc ez, végtelenül rugalmasnak és magabiztosnak kell lenni hozzá.
A Nők Lapja Cafe-n szörfözve bukkantam rá a következő tanulságos párbeszédre:
“Tizenkét évig hűséges voltam, és mire mentem vele? öntötte ki a szívét egy fiatal férfi. “Kilenc hónappal ezelőtt se szó, se beszéd elhagyott a feleségem. Pedig imádtam, mindent megtettem érte, ami tőlem tellett. Álló nap güriztem, hogy legyen pénz fodrászra, manikűrre, ruhákra… Persze, későn jártam haza, akkor is fáradtan…
“Ez volt a baj. Nem figyeltél az asszonyra. A pénz nem minden! dörgölte az orra alá valaki.
“Nem is tudom. Régóta rosszkedvű volt, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget… gondolkodott el a férfi. “Csak az bánt, hogy esélyt sem kaptam a javításra! Kész helyzet elé állított.
Ha még folytatnám, az is kiderülne, hogy a “kész helyzet nem egyik pillanatról a másikra állt elő. Az asszonynak volt már néhány megelőző próbálkozása, hogy felhívja rá a figyelmet: megőrül, ha minden a régiben marad!
Be kellene végre látnunk, hogy a hűtlenség nem bűn, nem gazemberség, sokkal inkább jelzés: valami baj van a párkapcsolattal. Ha időben meghalljuk a szirénát, talán még léphetünk az érdekében. Feltéve, ha a párunk nem felejt el szirénázni…
