Öröm – Reméljük, hogy olyan anyaság vár ránk, hogy ezt fogjuk a legtöbbször érezni. Az öröm, amikor megszületik, amikor megteszi az első lépését, amikor kimondja, hogy anya, apa… És amikor kimondja, hogy szeretlek…
Aggódás – Szeretnénk elkerülni, de ez lehetetlen. Onnantól kezdve, hogy a gyermekünk megszületik aggódni fogunk. Aggódunk, amikor beteg, amikor először hagyjuk ott az oviban, amikor nem 5 percet késik busza, amivel hazajön a kollégiumból…
Büszkeség – Talán az örömnél is erősebb érzés, a büszkeség, amit akkor érzünk, amikor először vagyunk hivatalosak anyák napi ünnepségére. Amikor először látjuk a gyermekünk táncelőadását, amikor kitüntetéssel leérettségizik, amikor megkapja az első munkáját…
Kétségbeesés – Mert még nem jött haza a buliból, pedig már 10 perce itthon kéne lennie. Kétségbeesünk, mert úgy érezzük, elhallgat előlünk valamit, mert kamaszodik, és nehezebben értünk szót vele. Ismerős?
Boldogság – Egy anya attól boldog, ha a gyermeke gondtalan, kiegyensúlyozott és boldog. Ez pedig igazi, nagy feladat, amit nekünk kell teljesítenünk.
Pánik – Pánik, hogy nem késünk-e el a suliból, hogy biztosan betettük-e a kottafüzetet, hogy odaérünk-e időben a kórus próbára…
Bűntudat – Ha kiabáltuk vele, ha elhanyagoltuk a munkánk miatt, ha nem töltöttük vele elég időt, ha ma még nem mondtuk neki, hogy szeretlek…
Megnyugvás – Amikor kiönti nekünk a szívét, amikor pénteken este benyitunk a szobájába, és látjuk, hogy békésen alszik az ágyában.
Harag – Amikor bántják a gyermekünket, igazságtalanság éri őt, és átváltozunk anyatigrissé, olyanná, aki az egész világot képese lenne megtámadni, hogy megvédje a gyermekét.
Tehetetlenség – Amikor úgy érezzük, hogy életünkben először képtelenek vagyunk megmozgatni akár a sziklákat is, amikor tehetetlennek érezzük magunkat, ami a kilátástalansággal is páros, minden anya legnagyobb rémálma.
