Dráma nélküli válás

Komáromi Zsófia édesanyja is tizenkilenc évesen ment férjhez, és megtalálta a boldogságot.

– Egyszerűen rosszul választottam. Ha jobban belegondolok, húszévesen csak azért mentem férjhez, mert teherbe estem. Ő volt az első férfi, az első szerelem az életemben. Zsófi aggódott, hogyan viseli fia, Gergő a válásukat, de úgy látta, a gyerek megkönnyebbült, kiegyensúlyozottabb lett, hiszen a szülei már nem veszekednek, hanem együttműködnek.

– Rászorulok a volt férjem és a párja segítségére, mert a hét egyik felében este dolgozom, nem tudnék a gyerekért menni. Igaz, eleinte féltékeny voltam az „új asszonyra” Gergő miatt, meg azért is, mert ő annyira más: gondoskodó, rendes, fürge konyhatündér. És ami a legfontosabb: szereti a gyereket, kedves, türelmes vele. A volt férjemnek is Gergő a legfontosabb a világon. A válással tehát a fiam kapott még egy embert, aki szereti, és a teljes család mintáját is megtapasztalhatja náluk. Én meg igyekszem azt adni neki, amiben én vagyok jó: sokat viszem kirándulni, gyerekprogramokra. Nem hiszek a válás „örökölhetőségében”. Nem félek attól, hogy Gergő majd csak a válást találja egyetlen megoldásnak, ha esetleg párkapcsolati válságba kerül. Ezek a minták nem automatikusan működnek. Az apai nagyszüleim elváltak, a szüleim együtt vannak. Az anyukám ugyanúgy tizenkilenc évesen kötelezte el magát, ahogy én, és megtalálta a boldogságát az apám mellett. Nekem nem volt ilyen szerencsém.

Horváth Judit pszichológus

Mindig trauma!

– Elképzelhető-e, hogy egy gyereket nem visel meg a válás? – kérdeztük Horváth Judit pszichológustól.
– Szögezzük le: a válás mindenképpen trauma, hiszen ha a szülők olyan jól éltek volna, nem váltak volna el. Sokan azzal áltatják magukat, hogy a gyerek nem érzi meg a kapcsolatuk romlását, de ez nem igaz. Ma már tudjuk, hogy a gyerek magzatként is érzi az anyja hangulatait, hát hogyne érzékelné a leghalványabb változást is a szülők kapcsolatában?! Nem csak arra gondolok, amikor a papa megveri a mamát, hanem arra, ha elmaradnak a meghitt pillanatok, vagy ha már csak külön foglalkoznak vele, együtt nemigen.
– Mire kell különösen vigyáznia a szülőknek, ha szeretnének lelkileg egészséges, jó párkapcsolatra képes gyereket nevelni a válás után?
– Nem könnyű, mert tudjuk jól, hogy sebzett szülő sebzettre szocializál. Ha például egy anyában kemény harag marad a férfiakkal szemben, akkor nagyon nehéz az ő lánygyerekének, aki azt hallja, azt tanulja, hogy minden férfi gazember. Fiúgyerek esetében pedig gyakran fordul elő, hogy az anya, aki a férjjel szemben nem tudott domináns lenni, most a fiával próbálja ezt megvalósítani. A lényeg, és ezen sokat kell dolgozni, hogy a „vesztes vagyok” érzést a szülő ne építse bele a gyerek személyiségébe deficitként.
– De eltitkolni nem kell a szülő csalódását, fájdalmát, kudarcérzetét, vagy igen?
– Nem, dehogy. De nem kell terhelni a gyereket például azzal, hogy a szülő szerint ki mennyire hibás a válásban. A gyereknek ugyanis két istene van: az anya és az apa, és ha ez a két hiteles személy folyamatosan ellentétes verzióval bombázza őt, akkor nagyon elveszettnek érzi magát. A lényeg, hogy a gyerek miatt a szülők képviseljenek valami közös álláspontot, ahhoz tartsák is magukat, és a gyerek kapjon arra garanciát a válás után is, hogy megmarad számára az apa és az anya is. Ha ezt megkapja, képes lesz megőrizni magában a számára mindennél fontosabb egységet.