Már a gondolaton. Tavaly, egy barátunk esküvőjén, ahol húsz alatt volt a meghívottak száma, jöttünk rá, milyen jó egy bensőséges szertartás. Aztán összeírtuk a listát, és kiderült, hogy a legszigorúbb számítások szerint is legalább százan lesznek. Bele kellett törődnünk, hogy ez bizony így lesz. Ahhoz viszont ragaszkodunk, hogy az egész a lényegről szóljon. Arról, hogy két ember történetesen mi ketten örök hűséget esküszünk egymásnak, mert együtt akarunk élni, és ne az üres formalitásokról.
Sokan félnek az esküvőtől, mert a szerződés, a ceremónia valami megváltoztathatatlan, végleges, befejezett dolgot idéz. Ön pedig tart a változatlanságtól.
Az emberek saját maguktól félnek, mert lusták. Azt pedig mindenki érzi, hogy egy kapcsolat fenntartásához rengeteg energia kell.
Mi a helyzet a hűséggel?
Erről beszélek. Folyamatosan adni kell ahhoz, hogy a társunk ne kezdjen másfelé keresgélni. Az a lényeg, hogy úgy érezze, én vagyok a legvonzóbb ember a számára, olyan, akit nem szabad feladni.
Ilyen szempontból is megbízik a párjában?
Amikor az ember megházasodik, az egy folyamat, ha úgy tetszik, egyfajta válogatás eredménye. Nyilván oka volt annak, hogy a többiekkel nem, vele viszont igen. Igen, mi feltétlenül megbízunk egymásban.
Mi a házasság lényege?
Folyamatos nagy kaland. Olyan jövő, amelyik tele van élményekkel, meglepetésekkel.
Tudom, hogy a vőlegénye mellett van még egy szereleme.
?!
Az éneklésre gondolok.
Zenei általánosba jártam, aztán a gimnáziumban, a főiskolán is zene szakos voltam, sőt, elvégeztem a konzervatóriumot is.
Miért nem lett hivatásos énekes?
Türelmetlen vagyok. Konzis koromban még éretlen voltam arra, hogy igazi énekes legyek. Ebben a műfajban a zenész saját teste a hangszer. Sziszifuszi, aprólékos munka, rengeteg gyakorlás szükséges ahhoz, hogy minden részedet úgy használd, ahogy kell. Gyakran egy fél év múlva érted meg, mire is gondolt a tanárod. Egy időre abbahagytam az énektanulást, de otthon csak áriáztam. Olyannyira, hogy kezdő tévés koromban, egy este az egyik lakó félénken megszólított a kapuban, hogy kérdezhet-e valamit. Jó, gondoltam, biztos, most jön, hogy engem látott-e a múltkor a képernyőn, vagy valami hasonló, de így folytatta: maga az az operaénekes a házban? Egyszóval állandóan dalolásztam, végül beláttam, hogy folytatnom kell az énekórákat. Rengeteg pluszt, energiát ad, kiéneklem magamból a feszültségeket, kiégetem a hét során a lelkemben felgyülemlett salakot.
Nyilvános szereplés?
Még nem volt, de egyszer szívesen énekelnék egy bárban a zongora mellett valami szép blues zenét.
Ki gondolná ez önről, amikor híreket mond!
A híradó nagyon erősen szabályozott műfaj. Éneklés közben annak örülök, hogy ilyen is lehetek.
Otthon, a fürdőszobában is gyakorol?
Persze!
Ez szerintem mindennél erősebb bizonyíték arra, mennyire szereti a párja.
Igaz, bár tőle sem áll távol a zene, hiszen a Budapesti Őszi Fesztivál produkciós vezetőjeként kortárs zenével foglalkozik. Annak idején zeneszerzés szakon végzett, kiválóan zongorázik.
Kemény kritikus?
Megmondja, ha valami nem tetszik neki, de azt is, ha valamit jónak talál.
Az esküvőből ítélve, alapvetően tetszik neki, amit otthon tapasztal.
Szerintem is.
