Az erőszakról egy egykori élsportoló beszélt, aki nevét nem kívánta nyilvánosságra hozni.
A lapnak több forrás is megerősítette, mivel a férfi egy általános iskolában testnevelőként is dolgozott, ahol a gyerekek előtt sem maradt titokban, hogy “az átlagosnál kisebb termetű, de kétségkívül jóképű és sportos alkatú, legfeljebb a harmincas éveinek derekán járó tanár bácsi nagyobb érdeklődést mutat a tüdős lányok iránt”. A korukhoz képest fejlettebb csemetékkel látványosan többet – és másként – foglalkozott, magyarán: szemérmetlenül fogdosta őket.
Az egykori élsportolónő kilencéves korában kezdett tornázni, és akkor még semmit nem érzékelt abból, hogy az edzőjének fura hajlamai vannak. Egy-két év múlva azonban, amint elkezdett nőni a melle, észrevette, hogy a gyakorlat során segítő edző keze gyakran eltévedt. Le- vagy felcsúszott, tehát a lába közé nyúlt, illetve a mellét tapogatta.
A tornászcsapat tagjai a maguk módján próbáltak persze védekezni, és igyekezték elkerülni az edző érintését például azzal, hogy egy-egy ugrás után nem álltak be szabályosan – mell, fenék ki, has be –, hanem a leérkezés után gyorsan eliszkoltak – írja a lap.
Arra a kérdésre, hogy a kiskamasz lány miért nem szólt a szüleinek a zaklatásról, azt mondta, ők egyszerű munkásemberek voltak, akik szerinte nemigen értették volna, miért panaszkodik, hiszen melósok kölykeként került kivételezett helyzetbe, akkori sztárok – aktív élvonalbeli labdarúgók – gyerekeivel sportolhatott együtt. Azt nem tudja, hogy a társai hallgatásának mi lehet a magyarázata, de úgy gondolja, hogy mindenki szégyellte az ügyet szóba hozni.