Mindent a nõkrõl, mindent a világról

Bevezetés helyett

Számomra sosem volt kérdés, hogy másképp beszélnek-e a nők és a férfiak. Megfigyelésem hosszú évek tapasztalatán alapul. Például soha nem értettem, hogy párom miért talál édesnek minden kisbabát? Vagy hogy miért beszélget telefonon olyan sokat és olyan kedvesen egy barátnéjával, akit otthon csak „buta libának” nevez? Vagy miért mérges, ha azt mondom neki, hogy már kinőtt a miniszoknyájából, mikor az igaz véleményemre volt kíváncsi? Vagy miért próbálgatja órákon át a ruháit, ha utána azt veszi fel, amelyik legelőször a kezébe akadt? Vagy amikor szóvá teszem, hogy miért képes akár 8000 forintot is kiadni egy pici doboz arckrémért, miért pont ezt a szót használja, utánozhatatlan, mozgékony, kiszámíthatatlan és szilaj szépséggel: „Férfibeszéd.”

Ebből is látszik, hogy nehéz dolga van egy férfinak (nekem), ha a nőkről próbál beszélni. Hiszen a nők vagy megfogadják a szavát vagy nem (mikor melyik). Persze ez attól függ, hogy ki beszél (melyik férfi) és kinek beszél (melyik nőnek). Ahogy egy hölgyismerősöm megfogalmazta: a férfibeszéd önmagamra ismerés; benne nem az újat és ismerőst keresem, hanem a régit és ismerőst, hogy végre fölismerjem azt, aki felismer. Amikor egy férfi így beszél, mondja hölgyismerősöm, az megnyugtat és felemel, mert néha kell valaki (egy férfi), aki megmondja a tutit. Magamról és magunkról. Feltéve persze, hogy a férfi szeret, és beszédje nem okoskodó.

Ezért teljesen természetes volt, hogy új publicisztikai rovatunknak – amelyet minden kedden olvashattok a megújult ‘Szórakozzunk’ részeként –  a ‘Férfibeszéd’ nevet adtuk, és nem például a ‘Sör és Bajusz’, vagy esetleg a ‘Mi van a férfi agya helyén?’ neveket .


És ki fog beszélni ebben a rovatban?

Mivel a szerkesztőségben összesen két pasi található, úgy döntöttünk, hogy ők lesznek a Nők Lapja Cafe megmondó emberei, akik páholyból fogják osztani az észt, akárcsak a Muppet Show-ból ismert két csipkelődő öregúr. Ők lesznek a Nők Lapja Cafe beszélő fejei, akiknek viszonya a nőkhöz úgy írható le, mint a fej és a nyak kapcsolata: a fej (vagyis a férfi) arra fordul, amerre a nyak (vagyis a nő) fordítja. Minő szerencse, kiáltunk fel nem titkolt örömmel, hogy legalább ebben a metaforában némaságra van kárhoztatva a nő. A szimbiózis tökéletes: be vagyunk drótozva, cserébe viszont mi beszélhetünk. Juhhééééjj!!!


És miről fognak társalogni a beszélő fejek?

Tulajdonképpen mindenről (és ez nem kevés). Szó esik majd az élet nagy kérdéseiről, szexről, szerelemről, ismerkedésről, kultúráról, kulturálatlanságról,  párkapcsolataink megható, mulatságos vagy felemelő pillanatairól, a plüss-düftin kiskosztümről, a műkörömről, a hazug vagy ellustult férfiakról, a csúnya, rosszindulatú, de okos nőkről – kötetlenül és szabadon, néhol karcosan. Lesz olyan férfibeszéd is, amikor kimutatjuk a szerelmünk foga fehérjét. Néhol olyan hamisak leszünk, mint egy igazgyöngy. Máskor alámerülünk a női ösztönvilágba, lubickolunk kicsit, majd felhozzuk azt, amit találunk. Lehet, hogy semmit sem találunk, de arról is viccesen fogunk írni. Megint máskor beavatunk és tanácsolunk. Ne végy a férfinak kínai strandpapucsot, mert szomorú lészen, és nem szóla hozzád három napig.


És ez szórakoztató lesz?





Nem tudjuk. Mindenestre a női kíváncsiságra alapozunk. Vajon miért van az, mondják a nők, hogy a férfi képtelen leolvasni az arcomról, hogy mi történt velem az elmúlt egy-másfél órában? Pedig minél többször leolvasná, annál többször tudná. Ha tudni akarná, leolvasná. Mi leszünk a Kékszakállú Hercegek, akik mindenre választ fognak adni: akkurátusan feltárjuk a férfilélek titkait a nők előtt, hogy okuljanak és lássanak.

Ahogy a szakember mondja: amikor írok, megnő bennem a szeretet.