Inkább két nyugdíjas, mint egy kismama

Bogdán Ágnes

A végzettségem közgazdasági érettségi plusz gyors- és gépíró iskola, számítógépes szövegszerkesztés. A terhességem előtt megbecsültek, az intézménynél kiemelt bérem volt, felettes szerveknek is dolgoztam. Két éve a házunk felújításához vállalati kölcsönt kaptam – akkor még nem voltam megbízhatatlan. Most azonban elgondolkodtam, miből is fogom kifizetni ezt a kölcsönt. A hivatal vezetőjétől írásban kértem, hogy engedje el a kölcsön további részleteit, ha már sikerült ilyen helyzetbe hozni a családomat. De a mai napig nem kaptam választ.

A beosztásom eredetileg titkárnő volt. A helyemre egy hatórás, szerződéses nyugdíjas kolléganőt vettek föl, aki mindannyiszor biztosított, hogy ő csak addig marad, amíg vissza nem jövök. Eljött a nap, visszamentem, de nem a helyemre, mert már „nem számíthattak rám”. Akinek gyereke van, az már nem jó munkaerő, az biztosan beteg lesz… Tényleg voltam beteg én is, a gyerekek is, de igyekeztem megoldani, ha szükséges volt, hazavittem a munkát, otthon gépeltem le. Munkaköri leírást nem kaptam, így a feladatom abból állt, hogy „besegíthettem” a nyugdíjasnak.

Talán nem lenne annyi munkanélküli, ha nem ilyenformán alkalmaznák a nyugdíjasokat. Miért engedik meg, hogy valaki a nyugdíjas kort elérve kérvényezze a nyugdíját, de mellette ugyanolyan főállású dolgozó maradhasson, mint azelőtt? Talán azt sem kellene megengedni, hogy elküldjenek egy gyermeket nevelő szülőt onnan, ahol nyugdíjast foglalkoztatnak.

December óta keresek állást, próbálkozom hirdetésekre válaszolni: vagy huszonöt-harminc évest keresnek, vagy nyugdíjast. Voltam egy négyórás állásra vonatkozó megbeszélésen, azzal utasítottak el, hogy köszönjük szépen, inkább betöltjük az állást egy nyugdíjassal, annak nem kell a bejelentés, megússzuk a járulékokat, magyarul: lehet feketén foglalkoztatni.

Tanulom értelmezni a hirdetéseket is. Rájöttem például arra, hogy az alacsony életkor nem feltétlenül a szőke bombázót teszi, inkább azt, hogy a minimálbérnél is kevesebb a fizetés, akár napi tíz óráért plusz szombat. A minimálbér pedig azt jelenti, hogy ad negyvenezret, és nem jelent be.”
(H. M.)

Olvasónk keserű felismerései helytállóak – a fekete foglalkoztatás valóban az aranykorát éli. Nem vezet jóra viszont, ha magában minden bajáért a – munka nélkül nyilván szintén nyomorúságos helyzetbe kerülő – nyugdíjas sorstársait okolja. Nyugdíjasok alkalmazását egyébként nem tiltja a Munka Törvénykönyve, mindössze annyit ír elő, hogy ha a főállású dolgozó nyugdíjjogosultságot szerzett, akkor azt köteles bejelenteni a munkaadójának – állapítja meg Bogdán Ágnes.

Ami a fekete foglalkoztatást illeti, annak a kormányzat mindeddig nem tudott/nem akart gátat szabni, mivel egyéb súlyos következményekkel járna, vagy olyan döntéseket igényelne, amelyek kockázatát mindeddig senki sem merte vállalni. A munkaadók foglalkoztatással kapcsolatos terhei (a különböző járulékok) Magyarországon nagyon magasak, épp ezért olyan sok a kényszervállalkozó és a feketén foglalkoztatott. A minimálbér felemelése ebből a szempontból némileg rontott a helyzeten – a fekete foglalkoztatás felé taszítván a munkaadókat. Ha kiderül, hogy leplezett szerződésekkel foglalkoztatnak – vagyis a megbízási szerződések „leple alatt” valójában munkaviszonyt létesítenek dolgozóikkal –, akkor visszamenőleg is meg kellene fizetniük az adó- és tb-járulékokat. Erre azonban a munkaadók idén július végéig haladékot kaptak. A további egyéves halasztásra vonatkozó képviselői indítványt épp mostanában tárgyalja a Parlament.

Probléma az is, hogy éppen a fekete foglalkoztatás megtűrése hatástalanít egy sor állami támogatást, amellyel a kormányzat a negyvenöt év felettiek munkába állását igyekszik segíteni. (Erről, és a negyven év felettiek álláskeresési kálváriájáról a következő számunkban olvashattok. Továbbá szolgálunk néhány hasznos tippel, címmel is.)