Tuti turik, avagy Madonna is turkál

Mi több: ez egy szenvedély. Azoknak ajánlott, akik szeretnek a mának élni: itt nincs semmiből méret, csak az az egy, és nincs „majd holnap”. Vagy ma megveszed, vagy még ma megveszi más.

A használt göncöket árusító üzletek filozófiája a következőkre épít:

1. Minden nő imád öltözködni.
2. Csak az igazán nagy kedvenceket szeretjük felvenni másodszor is, legyen az méreg drága.
3. Minden napra újat venni anyagi csőd és különben is képtelenség.
4. A legcukibb és legdöglesztőbb darab is kegyvesztetté válik, ha meglátjuk egy másik nőcin, nem beszélve arról, ha rajta még jobban is áll.
5. Boldogít az a tudat, hogy ehhez hasonlót semmiképp sem szerezhet a másik.
6. A végtelenségig kombinálhatsz: sárga harisnyához biztos van sárga pólód és sárga kabátod.
Mikor először bemerészkedsz egy ilyen üzletbe, még nem sejted, mi vár rád. Szép lassan egy olyan szenvedélybetegség rabja leszel, ami az egészségedre nem, legfeljebb az anyagi helyzetedre nézve káros. Nem beszélve az állandósuló otthoni rendetlenségről, hisz nincs akkora szekrény, amiből egy idő után nem csordulnak ki a szerzemények.





A menőbb turkálók ma már nem csak ruhákat árusítanak, más kincseket is találhatsz, ha türelmesen böngészel: táskák, láncok, övek, fülbevalók, cipők, fürdőrucik, nagy kendők, extrémebb helyeken esküvői ruhák is akadnak.
Vásárlóbarát turkálók még mindig kilóra mérik a javakat, itt nem érdemes téli pulcsikra vadászni, viszont egy-egy könnyebb holmira pár száz forintért lecsaphatsz. 2500-3000 forint egy kiló ára, vidéken még elvétve 600-700-ért is bevásárolhatsz. Ezek az „alkalmi” vásárlások erős, mindenre elszánt fanatikusokat feltételeznek. Egyik legelegánsabb téli kabátomat – amit később sokan irigyeltek – egy istállóban berendezett turkálóban kaparintottam meg, felzavarva egy – a zsákok közt szunnyadó – egeret. Kezdőknek ilyen megpróbáltatások nem ajánlottak, mert idejekorán elmegy az egésztől a kedvük.

Az igényes, finom, nagynevű külföldi láncok darabjait áruló boltok darabra mérik a vágy tárgyát, persze a fogason kínálkozó, kitisztíttatott, sokszor vasalt ruhák már drágább mulatságnak számítanak: egy póló 1000-1500 forint, egy szoknya 1500, egy nyári ruha 1800-3500, egy pulóver 1500-2500, a sálak 400-500 forintba kerülnek. Áraik meghaladják a vacak minőségű, új ruhák árait, de míg azok hamar tönkremennek, a használtak minőségében bátran bízhatsz. (Az esküvői ruhák ára 3000-4000 forint körül mozog, bár ezek inkább a habos, fodros és némileg divatjamúlt szabásvonalat követik.)





Ezek a színvonalas boltok már szezonban gondolkodnak, itt nem találsz nyáron téli kabátot. Az ömlesztett típusú kiszerelés bármit rejthet magában, épp ez a szép a dologban: meglátni a fantáziát egy szőrme bundában a negyven fokos melegben. Mert az alkalom egyszeri és megismételhetetlen.
A turkálók igazi nagy trükkje a naponta változó kínálat. Mélyen belemászik a függők tudatába az, hogy ha nem mennek minden nap, vagy nem időben, akkor más halássza el az orruk elől a nagy fogást. Lassan áldozatul esnek az ebédidők, és rendszeressé válnak a reggeli késések.
Az egy bolthoz szokó törzsközönség tagjai a látszat ellenére „esküdt ellenségek”. Azaz csak az azonos méretűek: a soványak nyugodtan trécselnek a ducikkal és fordítva, hisz ők nem potenciális ellenfelek.