Ciprus és az útikönyv története

Kattints a képekre a nagy méretű változatokhoz!

Jól bevált recept: végy egy útikönyvet és utazz! Vagy éppenséggel fordítva, utazz el, és végy egy útikönyvet. Nekünk előbb volt meg a könyvünk, így már a repülő kevéssé lágy ölén is tanulmányozhattuk a lehetőségeket: elmegyünk túrázni a Troodosba, biciklizünk, strandolunk, és mindent kipróbálunk amit a könyv említésre méltat…

Egy hét – lakhelyünk: Agia Napa – Asterias Hotel

tengerre magyar!

A szubjektivitás élménye:

Az útikönyv nem jelöli, hogy a mi hotelünkhöz tartozó partszakasz a legszebb és legkellemesebb a városban. Sebaj, biztos rejtegetik a tömeges látogatók elől, ellenben a szomszéd strandot minden létező katalógusban és természetesen ebben a könyvben is fotók tömege illegeti. Még úgyis ráérünk fürdeni, előtte jöjjék egy jól megérdemelt biciklitúra!

Az útikönyv előszeretettel ajánlotta a kerékpárbérlést vagy annak repülőn történő szállítását… hiszen mindenütt jó, de a legjobb a biciklinyergen!

De még mennyire, hogy a rosseb essen belé! A 60 km-es tekerés után, melyet sikerült így első nap, puding testtel bevállalni – hála a könyv buzdításának -, sem a járásunk, sem a székeken való elhelyezkedésünk (ülep segítségével) nem tudott megvalósulni. Oké, hülyék voltunk. De a könyv annyira ajánlotta! A szerző szerint kerékpárral minden oly csodás, és nem lehet nélküle élni, na.

Tájékozódás:

Bár az idegenvezető megtiltotta, hogy holmi autókkal közlekedve jussunk el A-ból B-be, mi mégis megszegtük az aranyszabályt, és ezúttal ellenszegültünk a könyvnek is kerékpárélményeink hatására. Idegenvezetőnk szerint ÉLETVESZÉLYES és szinte lehetetlen autóval közlekedni – érdekes módon túléltük, sőt! Megkockáztatnám: roppantul élveztük!

Drágám halált megvető bátorsággal (Figyelem! Itt fordított a közlekedés, akárcsak Angilában) felnyergelte a RAV 4-est, és irány Limassol felé az autópályán. Útikönyvünk határozottan és egyértelműen jelölte a látnivalók helyszínét. Mindent megtaláltunk, kivéve a nehezen megközelíthető Adonis fürdőjét, mely ötezer dimb és domb mögé, a hegy legtetején volt elrejtve, és felfedezéséhez turista segítségét kellett igénybe vennünk. Ejnye, ejnye.

Viszont minden egyéb rejtőzködő falut könnyű felfedezni a könyv végén szereplő tárgymutató alapján.

Az autóutak csodálatosak és sehol egy kátyú! Ki ne szálljuk a kocsiból, ilyet otthon úgyse érezhetünk! Egy jó tanács: ha tudsz vezetni, és nem félsz a szokatlan közlekedéstől, akkor bátran kölcsönözz csak egy kocsit!

Guliver a törpék országában – kattints a képre!

Látnivalók:

Könyvünk mindenféle kertelés nélkül kimondta: Cipruson nincsenek olyan extra látnivalók.

Szép, szép, de azért láttak ők már jobbat is. Ami igaz az igaz: Aphrodité születési helye és fürdője nem kis csalódás a kiéhezett ókori mitológiafalóknak. Bár fotónk sem nyert díjat a fürdőhelyről – elég ha annyit mondok, kis sziklahasadék lefelé csöpögő vízzel… Ahogy az a könyvben is írva vagyon. Persze ha én írnék egy útikönyvet, nem kellene sokáig töprengenem, első dolgom lenne, hogy felhívjam a figyelmet Kurion ókori amfiteátrumára, mely egyszerűen szólva: lenyűgöző. És gigantikus. És csodálatos.

az ókori Kurion a domb tetejéről tekint le a tengerre

A fővárost, Lefkosiát (Nicosia) csak érinteni volt módunk, sajnos nem nyertünk betekintést, de a könyv azt javasolta, hogy feltétlenül szánjunk rá néhány napot! Benyomásom szerint egy hét alatt jobban tettük, hogy inkább napoztunk és lustálkodtunk is egy kicsit, hiszen nem csak abból áll a nyaralás – pláne ha már egész évben rá vagy izgulva – hogy végigrohand az egész országot, nehogy elmulassz megnézni egy fűszálat két kavics mellett…

diszkrét útjelző táblácskák

Tapasztalataim szerint nem feltétlenül szükséges útikönyvvel utaznunk Ciprusra. Legalábbis nem nélkülözhetetlen. Ugyanis a térképeken mindenhol lóbetűkkel hirdetik a legnevetségesebb kis szikladarabot is, mint nevezetességet, és csak a vak nem veszi észre az utak szélén percenként felbukkanó transzparens méretű táblákat: „Hé vakegér! Erre van Aphrodité születési helye, nem arra!„ A turizmusból élő országoknál ez már csak természetes.

Részlet a könyvből

Táplálkozás:

A Troodos hegység lankái között fellelhető Pedulasban az útikönyv étteremajánlatai közül a Platanost  (könyv: “kertjében hatalmas platánfa lombja alatt ebédelhetünk”) próbáltuk ki. Hitchcock vadul jegyzetelt volna, ha látja, amint hadakozunk a legyekkel, melyek ellepik táplálékunkat… egy falatot sem tudtam lenyelni hessegetés nélkül, és az étel sem volt túl megnyerő. Még jó, hogy kéznél volt a könyv, végülis remekül szolgált légycsapó gyanánt is.

Omodos hangulatos utcája

Pedig a ciprusi “fúd” isteni, utánozhatatlan, szinte bárhol lehet jóízűt falatozni. Talán új tulajdonosa lett az étteremnek, mióta kiadták a könyvet? Ki tudja.

Elhatároztuk, hogy adunk még egy esélyt a megdorgált útitársnak.
Ezúttal szerencsénk is volt! Az útikönyv az Omodos (könyv: “Ciprus borfővárosa”) hegyi falut is örömmel ajánlotta. A falu csodaszép, és kifogtunk egy nagyszerű koszttal szolgáló éttermet. Életemben nem ebédeltem még olyan jót, mint akkor. Meg kell hagyni, ehhez a helyi borspecialitás is kellően hozzájárult.




Pratikusság:

Végül elégedett mosollyal távoztam haza…

Persze azért igen hasznos is volt a könyv! Pláne amikor az ország hívószámát kerestük, hogy felhívhassuk az autókölcsönzőt, amikor egy szegény helyi lakos belénk csúszott hegyimenet közben… A pirinyó karambolt szerencsésen megúsztuk, mert könyvünk segítségével fényképeinket is azonnal elő tudtuk hívatni, hogy bebizonyítsuk ártatlanságunkat a balesetben. 

Az útikönyvben mindaz le volt írva, amit mi magunk jövet-menet valóban tapasztalhattunk: kitűnő vendéglátás, remek programlehetőségek, szuper közbiztonság, és minden, mi szem-szájnak ingere. 

Végül megdicsértük, megsimogattuk kitartó útitársunk fejét, és hazafelé a repülőn azt is megtudhattuk tőle, hogy milyen fontos látnivalókat hagytunk ki a lustaságunk miatt.

Fotók: Sas Orsolya

A könyv a Park Kiadó Lonely Planet sorozatában jelent meg.