Filippo Sorcinellit leggyakrabban a pápa szabójaként emlegetik, ez azonban “csak” az egyik titulusa. Azon felül ugyanis, hogy jelenleg ő világ egyik legkeresettebb miseruha-tervezője, még profi orgonista, parfümőr, fotós és festőművész is. A 46 éves multitalentum azonban mégsem érzi kiváltságosnak magát:
“Néha azt gondolom, egy nyomorult vagyok, akinek személyes tisztítótűzként az a feladata, hogy szünet, pihenés és béke nélkül közölje a dolgok valódi jelentését.”
Filippo Sorcinelli (Fotó: Instagram@filippo_sorcinelli)
Az orgona hangjától a fétisparfümökig
Sorcinellit még óvodás korában ejtette rabul a templomi orgonamuzsika. Megtanult játszani a hangszeren és olyan tehetségesnek bizonyult, hogy 13 évesen már több katolikus templomban is rendszeresen orgonált. Művészeti középiskolába járt, képzőművészek mellett gyakornokoskodott, később pedig Rómában, a Pápai Szakrális Zene Intézetében tanult tovább. Mindezzel párhuzamosan megragadta az egyházi viseletek világa is. 2001-ben készítette el élete első miseruháját egy ismerős pap számára. Hamarosan aztán már sorra kapta a megrendeléseket, így családi segítséggel megalapította a LAVS márkát, mely katolikus miseruhák, illetve kiegészítők készítésére specializálódott.
Munka közben (Fotó: Instagram@filippo_sorcinelli)
A makulátlan minőséget és egyedi látásmódot képviselő couture szabóság híre rövid idő alatt elterjedt a katolikus egyház legmagasabb köreiben is, 2005-től pedig visszatérő ügyfelei között tudhatta magát XVI. Benedek pápát is. Ferenc pápa is “megtartotta” aztán elődje szabóját, olyannyira, hogy már a 2013-as beiktatási miséjén is Sorcinelli kreációjában jelent meg és azóta is gyakran viseli a LAVS miseruháit.
Ferenc pápa 2013-ban, a beiktatási miséjén (Fotó: Dan Kitwood/Getty Images)
Sorcinelli az első parfümjét a miseruhák szállítására használt dobozok illatosítására alkotta meg, abból a célból, hogy a megrendelői számára még komplexebb és felemelőbb élményt nyújtson azok kibontása. Az illat azonban annyira betalált, hogy kuncsaftjai jelezték, abból is szeretnének vásárolni. Sorcinelli ezért 2013-ban UNUM néven parfümmárkát alapított.
Térdén az egyik parfümjével (Fotó: Instagram@filippo_sorcinelli)
Kreációinak ihletői kezdettől fogva elsősorban a gótika és a szakralitás, ám a tömjénfüst és a rózsák mellé időközben mind hangsúlyosabb módon csatlakozott be az erotika is. Olyannyira, hogy legutóbbi X SE’ nevű kollekcióját már “a perverzió kivonataiként” aposztrofálta, a négy parfüm ugyanis tabudöntögető módon ötvözi a katolikus szellemiség és a szexuális fetisizmus különféle irányzatainak illatmotívumait.
A miseruhák és parfümök tervezése mellett Sorcinelli nem hagyott fel a zenéléssel sem, olyannyira, hogy 2015-ben még egy lemezt is kiadott, melyen Johann Sebastian Bach, Pierre Cochereau, és Charles-Marie Widor műveit adja elő, de közösségi médiafelületein is rendszeresen oszt meg olyan hangfelvételeket, illetve videókat, melyeken orgonán játszik, a klasszikusok mellett kortárs improvizációkat is. Mindemellett pedig festmények, művészi fotók és installációk készítésével is aktívan foglalatoskodik.
Lüktetések és szorongások
“A művészet nem hagyhatja figyelmen kívül a saját eredetét. A művészet a belsőnkből fakad, ahol titkok, lüktetések és vágyak rejlenek, melyre a szenvedéssel kapcsolatos szorongásaink és félelmeink rétegződnek. Mindezek a tényezők alkotják a lelkünket, ezt a különleges, érinthetetlen ajándékot. Ez a művészet: mindenütt keresni a szépséget, formálni a lelket, hozzáférhetővé tenni, megrajzolni a kontúrját, legyen az figurális vagy elvont” – fejtegette Sorcinelli a Tone Glownak adott interjújában.
Bár a munkásságában nyilvánvalóan szignifikáns szerepet tölt be a katolicizmus, magáról a hitről inkább ökumenikusan gondolkodik. “Világos, hogy a lélek vezet minket arra, hogy valami felettünk álló dologról beszéljünk. Valami isteni dologról, mert annak elérése mindenkinek célja, akár katolikus, akár nem.”
Imádja a macskákat (Fotók: Instagram@filippo_sorcinelli)
Művészetében, mint fogalmaz, minden mindennel összefügg. “Az egyházi öltözékekből táplálkoztak az illataimmal kapcsolatos vízióim, melyek aztán kitágították a látásmódomat fotósként. A fotográfia feketére festette az új haute couture kollekciót, ami pedig az orgona-improvizációimon éreztette a hatását. Mindennek megvan a maga ideje, hogy határok és törés nélküli kreatív folyamattá váljon.”
Sokrétű alkotói tevékenységéből saját bevallása szerint a humor az, ami leginkább hiányzik. Azt mondja, azt inkább meghagyja a humoristáknak, a saját vidámabbik oldalát pedig csak a barátainak mutatja meg, egy pohár bor mellett.
“Inkább az igazságról beszélek a hanyagság helyett, a sűrűségről a könnyedség helyett, egyetlen fénnyel az alagút végén: a Szépség Harmóniájával, a szokatlan és változó anyagokon keresztül. Ahhoz pedig, hogy ezt a gondolatot kifejezhessem, nem elég a zene vagy egy kép… Amikor a szem és a fül elégedett, és amikor a megdöbbenés szikrája fellobban, felszakadnak az érzelmeink, és abban a pillanatban a szépség kifejezi önmagát.”
Filippo Sorcinelli kreációi (Fotók: atelierlavs.com)
A DW.com riportjában elárulta, hogy a két pápa, akiket alkalma nyílt öltöztetni, egészen másképp viszonyul az egyházi viseletekhez. Míg XVI. Benedek a kissé díszesebb, feltűnőbb irányvonalat követte, addig Ferenc pápa a minimalistább stílust részesíti előnyben. Az ízlésbeli különbségek szerinte elsősorban abból adódnak, hogy a két pápa egészen más kultúrából származik. Rámutatott azonban arra is, hogy a miseruhának nem azt a személyt kell kifejeznie, aki viseli, úgy nem is lenne értelme. “A miseruha nem színházi jelmez, el kell emelkednie a személytől, aki viseli és azt képviselni, akinek a nevében teszi ezt. Benedek pápa maga is azt mondta, hogy a pap Isten szolgálatának eszköze, az ő nevében cselekszik, hírvivőként.”
Sorcinelli egyébként azt mondja, minden egyes kreációjára úgy tekint, mintha a gyermeke lenne, függetlenül attól, hogy azt a pápának, vagy egy egyszerű plébánosnak készíti.
