A skandalumra éhes, voyeur-hajlamú nézőket ki kell ábrándítsam: bár nyíltszíni maszturbációt, pedofil orális szexet, tini orgiát, sőt az energiatakarékosság jegyében még egy egyszerre sört vedelő és a WC-be vizelő kertvárosi apukát is láthatnak a vásznon, minden, a néző tűréshatárát komolyan kikezdő képsor csupán a film tartalmának illusztrációja, nem öncélú pornográfia vagy brutalitás.
Mindezen azonban nem botránkozunk meg, szánjuk érte hőseinket. A gyomrunk igazán a nagyszüleit lemészároló unokától forog, aki nem bírván elviselni, hogy a nagypapi csalt a Scrabble-ben, kést ragad, és lemészárolja az őseit, majd egykedvűen boldoggá teszi magát, szájában a nagyi protkójával.
A film pár tinédzsernek a szex zsákutcájába torkolló életéről mesél, miközben néhány életkép erejéig azt is bemutatja, hogy a hal valójában a fejétől bűzlik, a tinik érdektelen, egykedvű, céltalan, kiábrándult és ordenáré szüleik miatt lettek olyanok, amilyenek.
A Ken Park bizony egy olyan mozi, ami senkit sem hagyhat hidegen leplezetlen jelenetei ellenére vágykeltésre teljességgel alkalmatlan, depressziós hangulatban viszont az öngyilkosságra való hajlandóságot egyértelműen fokozza, így leginkább azon filmőrülteknek ajánlható, akik képesek hosszan rágódni azon, hol húzódik a határ pornográfia és filmművészet között, vagy hogy milyen is a lét elviselhetetlen könnyűsége.
Rozi étvágya a film alatt: