Hitler sem csak a vidék szépsége miatt választotta ezt a vidéket a Sasfészeknek. Azért is, mert stratégiailag fontos helyen volt a nyaraló. A baráti államok: Ausztria, Magyarország és Olaszország közelsége megfelelő menekülési lehetőséget kínált számára.
Maga a hely Alistair McLean kalandregényírót is megihlette, Kémek a Sasfészekben című művéből filmet is forgattak a közeli osztrák faluban, Werfenben, Richard Burton és Clint Eastwood főszereplésével.
A náci párt “bérbe vette” az 1834 méter tengerszint feletti magasságban fekvő területet, ahol egy gazdag bajor kereskedő háza állt (Wachmann-ház). A nyaralót valamivel a hegycsúcs teteje alatt kívánták felépíteni, ahonnan a tömeggyilkos szép időben láthatta szülőföldjét, Ausztriát is.
De ahhoz, hogy Hitler számára felhúzzák a Sasfészket, még meg kellett építeniük egy hat és fél kilométeres, biztonságos, szállításra is alkalmas utat, amihez alagutakat kellett fúrni. Mindez 13 hónapot vett igénybe Albert Speer tervei alapján, 3000 munkás részvételével.
A minden akkori kényelemmel felszerelt nyaralóház Martin Bormann birodalmi miniszter ajándéka volt Hitlernek, a vezér 50. születésnapjára. A nyaralót azonban nemcsak ő használhatta, hanem a fontosabb párttagok, az SS és a Wermacht egységei is.
A Sasfészek (németül: Adlerhorst), mely nevét egy francia diplomatától kapta, a diktátor kedvenc tartózkodási helyévé vált: 1938 és 1945 között több mint tíz alkalommal látogatott ide. A berendezésről csak annyit, hogy a márványkandallót Mussolini küldte, a szőnyeget pedig Hirohito japán császár.
A bútorokat a debreceni származású Paul László tervezte, ő egyébként a II. világháborúban zsidó származása miatt elhagyni kényszerült hazáját, és az Amerikai Egyesült Államokba menekült. László ott a legnagyobb sztárok tervezője lett, a “milliárdosok építészeként” emlegették (szülei és testvérei nem élték túl a holokausztot).
A náci birodalom bukása a nyaralóház pusztulását is magával hozta: a brit légierő pilótái – azt gyanítva, hogy a legnagyobb háborús bűnösök ide menekültek a második világháború utolsó napjaiban – lebombázták a területet, s ezzel megsemmisítették az idevezető út utolsó szakaszát is.
Érdekes módon luxuslift – ami ma is funkcionál: 41 másodperc az út ideje – épült a Sasfészekhez, holott köztudott, hogy Hitler klausztrofóbiás is volt (egyébként a nagy magasságoktól is iszonyodott), ezért tükrökkel igyekeztek a fülkében optikailag megnagyobbítani a teret.
Ma a Sasfészek étteremként funkcionál. Hitler és a náci vezetők nyomait – teljesen érthető okokból – eltüntették. Kivéve a parkolónál található “Dokumentation Obersalzberg” című kiállítást, amely bemutatja a náci diktatúra működését, és a bunker egyik részét is meg lehet nézni.
A Sasfészket később rekonstruálták, de az utat nem építették újra. A házat 1960-ig az amerikai hadsereg használta pihenőhelyként.