Szex futószalagon, pénz a kakaóban

’Ha jönnek a rendőrök, talán bevisznek, de kiengednek egy-két nap után… nem mondani hülyeséget, ennyi az egész… általában a vendégek sem szoktak erőszakoskodni’ futnak át századszorra is az agyamon Z. szavai. Ha tényleg úgy van, ahogy Z. mondta, ha tényleg vannak lányok, akiknek ő csupán tisztességes „munkaadója”, és akik el is hiszik: a „főnök” egy éppen Olaszországban utazgató rokonát szállásolná el náluk néhány napra. Személyemben…

Csütörtök délelőtt

Olasz nagyváros rendezett, belvárosi utcája, az ujjam a megadott kapucsengőn. Utolsó lehetőség a visszafordulásra. A mikrofonba hadarom a nevem. „Gyere, harmadik emelet a lifttel szemben” mondja a női hang magyarul: ez is rendben, Z. tehát szólt rólam. Furcsa, most úgy érzem, mintha tartanék tőlük, mintha egy idegen bolygóra készülnék… reménykedem, nem ütközöm mindjárt egy vendégbe… A lakásban három lány fogad, természetesen és kedvesen, egyikük félmeztelen, a másik kettőn nem túl kihívó, ízléses, de sokat sejtető fehérnemű. Mint kiderül, az izmos, atlétatermetű, kissé gyanakvó tekintetű vörösnek, és a bronzbarna, csillogó feketehajú szelídarcúnak ez már a „munkaruhája”, mindjárt 11 óra, kezdődik a műszak, készülődni kell: illatos testkrém, leheletnyi smink, semmi túlzás. Kissé csalódottan mondják, remélték, már az első vendég csönget… tegnap is csak délben kezdtek szállingózni… A harmadik lány – szőke, formás, széparcú, de amúgy egészen hétköznapi külsejű – magára kap egy áttetsző baby-dollt, és máris sorolja a tudnivalókat: most hárman „dolgoznak”: Timi, Gabi és ő, azaz Laura…, amúgy meg helyezzem kényelembe magam, egyek, igyak nyugodtan. De már zajong is az asztalon heverő három mobil egyike, felkapja. Érzékien csicsereg a készülékbe, miközben sietve letöröl egy pörköltmaradéknak tűnő pacát a mosogatóról:



“pronto, …sono Bunny… vagyis, no, sono Ditta… ciao.” Leteszi, nevetve magyaráz: az újság- és az internetes hirdetésben minden lányhoz külön szám tartozik, de mivel még ő tud a legtűrhetőbben olaszul (néhány szót), sokszor felveszi Timi és Gabi nevében is. „Néha azt sem tudom, ki is vagyok éppen…” – legyint. Hozzáteszi, a „telefonos eligazítás” amúgy nem túl bonyolult, de majd gyakorolhatunk is. Cinkosságot érzek a hangjában, gyanakszom, mintha valami hátsó szándékot sejtene a látogatásom mögött… Vajon azt hiszik, felmérem a terepet, aztán én is…? „Olaszul sem kell nagyon tudni, nézd, csak felolvasod és kész…” – és egy cetlit mutat: szí, prontó, vój mindirizzó… viénikvi, párliámo tuttó perszonálmente… csáó… „Persze én már annyiszor daráltam el, hogy tudom kívülről!” Szóval a lényeg: telefonban, ha kérdezik sem beszélünk árról és, hogy „melyik lány mit csinál”. Idehívjuk „Marcót” (a legtöbb olasz pasi így mutatkozik be), és majd személyesen… Miközben Timiék a reggeli rántottát ütik össze a konyhában, a szőke lány gyorsan mutatja, mit merre találok. A lakás szép, új, tágas és világos, két nagy fürdőszoba, „egy a pasiknak, egy nekünk”, hatalmas konyha mindennel, ami kell, nagy hall, a közepén még elpakolásra váró, mosott lepedőktől roskadozó szárítóval. És persze a szobák. Összesen négy: három „dolgozó”, egy pedig „háló, nappali, tévé… szóval szexmentes övezet”. Azt mondja, ők hárman a hálóban alszanak, de én aludjak nyugodtan valamelyik „dolgozóban”, jó nagy, kényelmes ott az ágy. Ebben nem kételkedem…

Csütörtök, kb. 12 óra

Timi is hamar befogad, a vöröshajú Gabi még tartózkodó kicsit. Rántotta kivégezve. Mosogatunk. Mellettem Timi tangában és nagy, kacsás szőrpapucsban monologizál. „Ilyenkor nagyon rossz, csak megy az idő, pénz meg nulla. A tegnapelőtt viszonylag jól ment, tizenkét ember volt mindkettőnknek, tegnap viszont még hatszáz eurót sem csináltam… Remélem, ma jobb lesz, vagy megőrülök!” Fáradtnak tűnik. Miért lehet itt?





Kb.13 óra

Kávézgatunk. A nap besüt az ablakon, a hifiből olasz slágerek szólnak. A vacsora a téma, mi legyen ma, tészta, vagy csináljunk egy jó kis rakott krumplit…
Visít a kapucsengő. Összerezzenek, az ücsörgés alatt szinte el is felejtettem: ilyen része is van a dolognak… „Na végre, el sem hiszem, hogy idetalált valamelyik! Megyek, nézem én!” Timi lerúgja a kacsás mamuszt, kiszalad a konyhából, majd a szobából kiabál a már az ajtónál ácsorgó Gabinak: cEngedheted!…” Fiatalka, öltönyös… A szőke lány is indul kifelé, rám csukja a konyhaajtót, magamra maradok az asztalnál. Egy perc múlva Laura, aztán Timi is újra csatlakozik hozzám, mamusz vissza, kis csalódás az arcán:
„Mind a kettőnket akarta százötvenért, mondtuk, az kétszáz, aztán elvitte őt…” És máris folytatják az „okításom”. Tehát: mivel itt nincs videós kaputelefon, mindig le kell nézni az ablakból. Ha többen vannak, nem engedjük be őket, mert veszélyes lehet, és a rendőrök is párosával járnak. Engem nem láthat a vendég. A három lány nyit ajtót, a pasi elmondja, mit akar, és megbeszélik az árat. Ha rendben van, választ, és persze előre fizet.

Most Gabi nyit be, letesz két ötvenest a pultra. „Na, egy újabb jegygyűrűs görény!” – mondja, és már megy is „dolgozni”. Egyelőre abszolút scifi-szerű (Nem jobb lenne a „valószerűtlen” ????) nekem az egész…

Szex futószalagon … II. rész >>