“Rámférne egy pár sajtburesz” – nyilatkozta Kenderesi Tamás, a férfi 200 pillangó döntője után, s ezzel a “leglazábban nyilatkozó sportoló” érmét is átvehetné. Legalábbis Bochkor Gáborék szerint igen. Az ifjú úszó az Önindítóban is bizonyította, hogy milyen “jó arc”.
Bochkorékat először az érdekelte, hogy ha sajtbureszt kívánt először, akkor vajon mit ehetett addig. “Tészta, rizs,…nem tudom…valami hús, semmi extra” – mesélte Kenderesi Tamás kissé fanyalogva a menzakínálatot, ami az olimpiai faluban volt, melyről egyszerűen csak így nyilatkozott: “a szállás ótvar, de a falu tűrhető”.
Persze itthon nem sajtburesszel várták, az első hazai étel a rántott hús volt – vallotta be az úszó, aki beszélt arról is, hogy a versenyre való felkészülés során milyen zenét hallgat közvetlen az úszás előtt.
“Szeretem a Linkin Parkot, de az a fontos, hogy a zenére el tudjam képzelni, hogyan úszom le a távot. Fejben előtte vagy százszor leúszom” – meséli. A felkészülés titkát abban látja, hogy “nem görcsölöm sz*rrá a fejemet, ahogy a többiek”.
Ezután az úszás technikai kérdéseiről beszélgettek, miután kiderült Bochkorról, hogy valaha maga is úszott. “Gyorsban és háton úsztam, és általában bronzérmet kaptam… tehát nagyjából a te kategóriád vagyok” – mondta nevetve Bochkor.
