Cseh László 36 évesen, a tokiói olimpia után jelentette be, hogy felhagy sportolói pályafutásával és a civil életben próbál érvényesülni. A 24.hu nagyinterjút készített vele, amelyben többek között arról is mesélt, hogy hány kilót szedett fel az elmúlt hónapokban, mi jellemzi a mindennapjait a karrierje vége óta és még arra is kitért, hogy milyen lelki vívódásai voltak a pályafutása alatt.
Cseh László (Fotó: Gettyimages)
„(…) amikor eljöttem Turitól, és ide kerültem Törökbálintra, ebbe a remek uszodába, közösségbe, kiütköztek azok a traumák, amiket a hosszú évek alatt elszenvedtem és bennem ragadtak, mert magamba zártam” – mondta Cseh László, majd bővebben is kifejtette.
„Hogy nem mosolyogva jártam edzésre, hanem letörten. Nem azért, mert nem akartam edzeni, hanem azért, mert megszoktam, hogy az edzés az valami olyan dolog, amit nem feltétlenül lehet maradéktalanul végrehajtani. A Kőbánya SC-ben az egész edzés arról szólt, hogy talán, éppen hogy meg tudjuk csinálni azt, amit előírtak, amit a medence partjáról elvártak tőlünk. Kimondott célként fogalmazódott meg az, hogy meg kell törni a versenyzőt. Ez többször el is hangzott az edző szájából” – részletezte, majd megdöbbentő kijelentést tett.
„Akkor jött az ordibálás, a büntetés. Gumikötelezés közben koki a farúddal. Ha nem úszod meg a szintidőt, akkor ugyanez a vízben. Képzeld el, amikor becsapsz 186-192-es pulzussal és puff a fejedre. De ennél is rosszabb a lelki terror. Mert abban éltünk, ez nem kérdés. Emlékszem, rengetegszer ültünk úgy a padon a délutáni edzés előtt, hogy már előre feladtuk lélekben. Mert reggel annyira kihajtottuk magunkat, hogy délután már semmi esélyünk nem maradt az elvártak szerint teljesíteni a penzumot. Tök idegben ültünk a vízparton és azt találgattuk, vajon mit fogunk úszni, és hogy fogjuk azt túlélni?” – emlékezett vissza. Elárulta, ha megtörik egy versenyző, onnantól nem lesz önálló gondolata és irányíthatóvá válik.
