1. A britek kedvencének győzelme
T44-es kategória, százméteres síkfutás, londoni döntő. Láthatjuk a rajtnál Oscar Pistoriust is, de ez a verseny nem miatta felejthetetlen. Óriási a hangulat már a rajt előtt, hiszen a házigazdák nagy reménysége, a világcsúcstartó Jonnie Peacock következett, akinek le kellett csendesítenie rajongóit, hogy elindulhassanak. Ezek után “felrobbant” a stadion, Peacock nyert, és óriási ünneplés vette kezdetét. A londoni olimpiai főszervezője azt mondta, még Usain Bolt sem kapott akkora tapsot és üvöltést, mint ez a futás.
2. Kerekesszék 39 méter magasban
Már tizenhat éve annak, hogy igazán különleges módon gyújtották meg az olimpiai lángot Pekingben. A magasugró Hou Bin 39 méter magasra húzta fel magát kerekesszékével együtt, megmutatva ezzel, milyen emberfeletti teljesítményre képes egy parasportoló. Bin alig kapott levegőt, mire a kötélpálya tetejére ért.
3. Diadal hidzsábban
Zahra Nemati eredménye több, mint egy aranyérem, hiszen az íjász Irán első női bajnoka mind az olimpiák, mind a paralimpiák történetében. Autóbaleset miatt került kerekesszékbe, utána kezdett sportolni. A londoni paralimpia előtt volt olyan fél év, amikor Iránban még az épek sem tudták megverni. Mikor bajnok lett, annak nemcsak sportértéke volt, de emberi jogi szempontból is hatalmas lépés – ő maga is sokat küzd a sérültekért és más hátrányos helyzetűekért.
4. Aki újjászületett
Alex Zanardi, az olasz klasszis igazi ikon, nem csak hazájában. Ő az egyik legismertebb példája annak, hogy a legmélyebb gödörből is fel lehet jutni a legmagasabb csúcsra, ha az ember nem adja fel. Zanardi Forma–1-es autóversenyző volt, ám egy napon hatalmas karambolban elveszítette lábait – csaknem az életét is. Felépülése után a versenyautót kézzel hajtott kerékpárra cserélte, és negyvenöt évesen bajnok tudott lenni – egy számára teljesen új sportágban.
A szörnyű baleset képei:
És egy rövid portré róla:
5. Amiről az olimpiai eszme igazán szól
A ruandai ülőröplabda-csapat történetében minden benne van, amitől borzalmas és amitől szép ez a mi világunk. A 2012-es paralimpiára nagy nehezen, az utolsó pillanatban kijutott válogatottban több olyan sportoló is játszik, akik az 1994-es, hírhedt népirtásban veszítették el a lábukat vagy bénultak le. Köztük olyan tuszi és hutu nemzetiségűek, akik egykor egymás ellen harcoltak. Komolyabb sportlétesítmények és pénz nélkül készültek, de ott voltak, és együtt voltak. Ha látjuk őket játszani, a háborúk még értelmetlenebbnek tűnnek…
6. Magyarok a csúcson
És a mi büszkeségeink: Sors Tamás és Tóth Tamás egy medencében. Ezt a számot, a 100 méteres pillangóúszást Sors nyerte meg Londonban, de két ezüstöt, 100 méter és 50 méter gyorson másik Tamásunk is begyűjtött.
Másik londoni aranyunk nyertese: Pálos Péter asztaliteniszező így játszotta a döntő meccset (nehéz menet volt: 32:20-nál látszik, ahogy remeg a keze az utolsó szervák egyikénél):
Mostantól a Riói Paralimpia végéig az NLCafén is nyomon követhetitek a versenyek eseményeit, a magyar csapat sikereit. Szeretnénk, ha megismernétek például Lévay Petra triatlonost, aki ha félig hiányzó karjával kijelez balra, megáll a forgalom. Arlóy Zsófi asztaliteniszezőt, aki gyerekkorában egy nyelvtankönyvvel gyakorolt apukájával, mert csak egy ping-pong ütőjük volt. Az atléta-ikreket, akiknek tizenkét testvérük van, egy Szeged környéki tanyán élnek, de nincs kontintens, ahol még nem jártak. Dani Gyöngyi vívót, aki öngyilkossági kísérlete után került kerekesszékbe, és ma már aranyérmes boldog anyuka.Tunkel Nándor törpe növésű erőemelőt, aki ha lemegy a fitneszterembe, először beszólásokat kap, aztán mindenkinek leesik az álla… Ők már mindannyian legyőzték a korlátaikat, most ellenfeleiken a sor. Gyere, drukkolj velünk!
