Fõfoglalkozása: édesanya – II. rész

– Nehéz lenne kiemelni egyetlen tornagyőzelmet. Talán azt tudnám mondani, amikor tizennégy éves lettem, és apám úgy döntött, már nem az ifik, hanem a felnőttek között is versenyeztet, hogy világranglista pontokat gyűjtsek. És rögtön az első versenyt megnyertem. Ez sokszor eszembe jut. Az is, hogy nekem abban a másik világban mennyivel nehezebb volt, mint mondjuk egy nyugat-európai lánynak. Édesapám kosárlabdaedző volt Algériában, és az ott összespórolt pénzét áldozta rám, hogy elindulhassak nemzetközi versenyeken. Ez úgy ötezer dollár volt, míg mások, akik nem egy szocialista országból indultak, mondjuk a mi szerény ötezer dollárunkkal szemben ötszázezer dollárnyi támogatást kaptak.

– Mégis sikerült. Tizennégy évesen felnőtt magyar bajnok lett, aztán a világ legjobbjai között forgott a neve, a Grand Slam-győztese lett, a világranglista hetedik helyezettje!

– Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, nélküle nem ment volna. Azt is neki köszönhetem, hogy nem kosárlabdázó lettem. Édesapám a tapasztalatai alapján azt mondta, ne csapatjátékos legyek, mert akkor másokon is múlik az eredmény. A teniszben a saját akaraterőm, játékom a mérkőzés kulcsa.

– Most viszont nem mehetett ki az olimpiára a női játékosok szövetségi kapitányaként, holott a szerződése csak szeptemberben jár le.

– Igen, nem utazhattam, de hát mit lehet tenni?! Őszintén szólva kicsit fájlalom, mert biztos lett volna lehetőség egy helyett két vezetőedzőt is kivinni az olimpiára …. De nem így akarták. Csak egy edző utazott.

– Mégsem látom elkeseredettnek.

– Mert nem vagyok az. Mondtam, itt van a családom. Boldoggá tesznek, boldoggá tesszük egymást.

– A férje, Dr. Visontai Csongor is sportember.

– Testnevelőtanárként végzett, de azóta már befejezte a jogi egyetemet is, most ügyvédbojtár.

– Hol találkoztak?

– Hat évvel ezelőtt, egy tenisz-rendezvényen ismerkedtünk meg, és nagyon nagy rokonszenv alakult ki köztünk. Csongor nem olyan típus, aki odamegy és letarolja az embert a szövegével, és hát én sem. Eleinte nem szóltunk egymáshoz, egyikünknek sem volt ehhez bátorsága, se ő, se én nem mertem közelíteni, de amikor egy közös ismerős bemutatott minket egymásnak, abban a pillanatban elindult közöttünk valami. Romantikusan hangzik, de szerelem volt az első látásra. Csongor utólag bevallotta, nem hitte el, hogy komolyan kíváncsi vagyok rá, azt gondolta, csak udvariasságból hívtam.

– Akkoriban fejezte be az aktív sportot. Amikor még komolyan kellett edzenie, volt ideje a szerelemre? Vagy a tenisz nem tűrt meg egy férfit.

– Nem volt könnyű, a távszerelem mindig nehéz, de mielőtt találkoztam volna Csongorral, egy öt éves párkapcsolatból léptem ki.

– Nem látszik, de állítólag ő a fiatalabb…

– Nem titkoljuk a korunkat. Én harmincnyolc éves vagyok, ő pedig harminc. Vállaljuk, nincs ebből probléma. Rengeteg olyan nő van, aki annyi idősen, amennyi most én vagyok, már egy fásult asszony, de sok olyan férfit is látni, aki a húszas évei végén már megrögzött, berögzült szokásokkal rendelkezik, és ezekből a hóbortokból képtelen engedni. Én ilyen téren is sokat köszönhetek a sportnak. A sport fiatalon tart, testileg és lelkileg.

– Már hat éve nem játszik versenyszerűen. Az alakja mégis a régi.

– Azt hiszem, ez genetika. De az az igazság, hogy megnézem, mit eszek. Másrészt huszonöt év sport nem múlik el nyomtalanul. Az meglátszik az ember testén utólag is.

– Sokat foglalkozik magával? Gyönyörű a sminkje, ápolt a bőre.

– Köszönöm, de nincs sem időm, sem energiám magammal foglalkozni.

– A teniszre azért hagy néhány órát?

– A férjem kiváló partner. Nem csak a teniszben… A mi

házasságunknak-szerelmünknek az a titka, hogy nagyon jól kiegészítjük egymást. A sportnak ugyanis a rengeteg pozitívuma mellett akad negatív hatása is. Vannak dolgok, amikből kimaradtam, amikre most csodálkozom rá. Csongor ilyenkor segít, átadja a tapasztalatait, vele bepótolhatok mindent, amiről lemaradtam. Mert ha fiatalabb is, nagyon érett férfi. Rengeteget küzdött, saját magának kellett felépítenie magát, igazi segítség nélkül. De semmi nem mehet a gyerekek rovására. Mi nem vagyunk afféle modern szülők, akik éjjel a partykra cipelik a kölyköket. Pontos napirend szerint neveljük őket, csak úgy lehetnek kiegyensúlyozott emberek.