Mielőtt a fiam, Miles megszületett, nem ismertem senkit, aki Down-szindrómával él. Zavarban voltam, amikor downos emberekkel találkoztam, mert nem volt élményem és tapasztalatom velük kapcsolatban. Féltem, hogy valami rosszat mondok vagy teszek, és nem akartam kínos helyzetbe kerülni. Magáról a Down-szindrómáról sem tudtam túl sokat, amiről meg azt hittem, hogy tudom, kiderült, hogy tévedés.
A fiam most ünnepelte a második szülinapját – én pedig két éve vagyok egy downos kisember büszke anyukája. Az elmúlt két esztendőben megtanultam ezt-azt, és szeretnék megosztani három alapvető dolgot, hogy az emberek fesztelenebbül tudjanak beszélgetni a downos gyerekek szüleivel.
1. Mit mondj a friss szülőknek, ha a kisbabájuk Down-szindrómás?
Mondjuk ezt: “Gratulálok a picikéhez! Nahát, mennyi haja van! Istenem, de édes!”
Ne próbáld meg kitalálni, mit éreznek. Ha nagyon szeretnéd tudni, kérdezd azt: “És különben hogy vagytok?” Friss szülőnek lenni nagyon strapás dolog, úgyhogy abszolút megállja a helyét a kérdés.
2. Hogyan viselkedj egy Down-szindrómás kisgyerek családjával?
Pontosan ugyanúgy, ahogy más családokkal szoktál. Hívd meg őket vacsorára. Ajánld fel, hogy vigyázol a gyerekre. Beszéljétek meg, mikor viszitek együtt játszótérre a gyerekeiteket. Ünnepelj velük, amikor ünnepelnek. Imádkozz értük, amikor nehéz időket élnek. Küldj nekik üdvözlőlapot vagy valami apró ajándékot. Ha nem tudod, hogyan lehetnél jó barátjuk, kérdezd meg. Nem olyan bonyolult dolog ez.
3. És hogy milyen érzés egy downos kisgyerek szülőjének lenni?
Downos szülőnek lenni néha nehéz – ahogy minden más szülőnek is kőkemény a dolga.
Downos szülőnek lenni néha varázslatos – ahogy minden más kisgyerek szülőjének lenni is az.
Ha választhattam volna anno, hogy szeretnék-e downos gyereket, talán nemet mondtam volna, de most, hogy két éve egy Down-szindrómás gyerek édesanyja vagyok, csak azt tudom mondani, nem adnám a fiamat a világ összes kincséért sem. Olyan nagyon büszke vagyok rá! Jobb emberré tett engem, egy sokkal gondoskodóbb, toleránsabb, elfogadóbb nő lettem, és ezt neki köszönhetem.
Miles bátorságra tanított. Megtanított, hogy keressem a jót, vegyem észre, és fogadjam el mindazokat a csodálatos Down-szindrómás embereket, akiket ismerek. Miles tanított meg értékelni azokat a dolgokat, amiket korábban természetesnek vettem.
Megtanított örülni és szívből nevetni minden egyes nap.
Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy Miles anyukája lehetek.
Olvass még Down-szindrómás emberekről az NLCafén:
- Tündéri mesét írt hatéves húga a Down-szindrómás Nándiról
- Will tud repülni! – Csodálatos fotók egy Down-szindrómás kisfiúról
- Csodás búcsúztató várta utolsó munkanapján a Down-szindrómás nőt
- Minden gyerekünk saját, csak vannak köztük vér szerintiek is
