Medve ugrani készül
Fotó: MTI
A nyolcvanévesek sztárja
– A fiatal nők sem kedvelik. Az olyanok mint maga – próbál félelmet kelteni Rezső, vagy ahogy Anettka szólította: a Medve. A férfi kinéz a szemüvege alól, látom-e, hogy támadásba lendült, és mit szólok hozzá. Talán azt gondolja, hogy elfutok?
– Kik szeretik Anettkát?
– Anettkát az ötven és nyolcvan közötti nők imádják állítja Medve.
– Mintha a lányuk lennék mondja Anettka.
– Megkérdezném, milyen Anettka édesanyja, de Medve nem engedi:
– Azt a nőt kedvelik benne az anyjakorú asszonyok, amilyenek ők nem mertek lenni.
– Miért nem?
– Mert spóroltak az álmaikon.
– Az Anettka Párt is az idősek problémáját tűzte ki egyik céljául, mert - kezdené Anettka, de Medve ismét közbevág. – Ha a Pártról akar tudni, akkor annak én vagyok a szóvivője – mondja.
– Maga sohasem akart szerepelni a nyilvánosság előtt? Miért nem Ön a sztár? – kérdezem a férfit, először, amióta itt vagyok.
– Most miért vagyok én hirtelen fontos? kérdez vissza egy kis sértődéssel a hangjában.
– Fontossá tette magát. Anettka helyett nyilatkozik.
– Tudja ki vagyok én?
– Rezső zenész volt, de abbahagyta tompít Anettka, látszik, segítene.
– és író is vagyok. Olvasson, majd megismer. Pontosan 124 országban való látogatásom-utazásom során jöttem rá, nem az a világ van itt, ahol én sztár lennék, ráadásul a korom miatt nem is való már nekem a médiában való bohóckodás.
– A háttérből irányít?
– Maga reménytelen Hát nem látja? Én vagyok a garancia jelenti ki a férfi. Kemény bástyaként védem Anettkát.
– Mitől?
– Másfél évvel ezelőtt, amikor valaki olyat írt Anettkáról, ami már engem is felháborított, beléptem az interjúiba. Azóta nem lehet engem megkerülni, ha Anettkáról van szó. És kiszámoltuk, átlagosan napi két és fél újsághírt közölnek róla.
– Azt a nőt kedvelik benne az anyjakorú asszonyok, amilyenek ők nem mertek lenni.
– Miért nem?
– Mert spóroltak az álmaikon.
– Az Anettka Párt is az idősek problémáját tűzte ki egyik céljául, mert - kezdené Anettka, de Medve ismét közbevág. – Ha a Pártról akar tudni, akkor annak én vagyok a szóvivője – mondja.
– Maga sohasem akart szerepelni a nyilvánosság előtt? Miért nem Ön a sztár? – kérdezem a férfit, először, amióta itt vagyok.
– Most miért vagyok én hirtelen fontos? kérdez vissza egy kis sértődéssel a hangjában.
– Fontossá tette magát. Anettka helyett nyilatkozik.
– Tudja ki vagyok én?
– Rezső zenész volt, de abbahagyta tompít Anettka, látszik, segítene.
– és író is vagyok. Olvasson, majd megismer. Pontosan 124 országban való látogatásom-utazásom során jöttem rá, nem az a világ van itt, ahol én sztár lennék, ráadásul a korom miatt nem is való már nekem a médiában való bohóckodás.
– A háttérből irányít?
– Maga reménytelen Hát nem látja? Én vagyok a garancia jelenti ki a férfi. Kemény bástyaként védem Anettkát.
– Mitől?
– Másfél évvel ezelőtt, amikor valaki olyat írt Anettkáról, ami már engem is felháborított, beléptem az interjúiba. Azóta nem lehet engem megkerülni, ha Anettkáról van szó. És kiszámoltuk, átlagosan napi két és fél újsághírt közölnek róla.
A fiatal fiú, aki eddig végig a háttérben volt, most Medve kérésére előlép, és megmutatja az összes újságcikket, amit Anettkáról írtak itthon vagy külföldön. A cikkek egy bőrkötéses fényképalbum-szerű mappába vannak beragasztva, időrendi sorrendben. Medve elmondja, hogy a televízióból ismert Napsugár feladata beragasztgatni az új cikkeket a fényképalbumba. Legutóbb a Times elemző cikkét ragasztotta, amely Anettka politikai szerepvállalásáról szólt.
– Ön szerint miért írnak ennyit Anettkáról?
– Nézze! Anettka története olyan, mint egy mese. Van egy kis falusi pedagógus, följön a fővárosba, ott meggazdagszik, bőrnadrágot vesz, beül a Ferrarijába, és lemossa a többieket.
Medvecukor
Fotó: Anettka.com
Csak a testemen át
– Miért kívánkozol a magasba, Anettka?
– Mert Anettkának gyerekkorában volt egy vágya, hogy űrhajós lesz válaszol Medve. – Hát megvalósítom az álmát. Papírja lesz arról, hogy űrhajós. Azt hittem, nem sikerül neki, mert a statisztikák szerint hétmillió közül egy van olyan, akinek az egészségügyi vizsgálatok, terhelési próbák után azt mondják, alkalmas. Anettka kivételes. Hétmillió közül ő az egyetlenegy. Az adatai pontosan megegyeztek Farkas Bertalanéval. Amikor a magyar űrhajós megtudta ezt, hát, látta volna, milyen képet vágott!
– És a nagy ugrás? Hétezer méter magasról. Amiről szintén megemlékeztek a bulvárlapok.
– Az a felkészülés része, igaz, négyezer méter az előírás, de miért ne fejelné meg?
– Ugrottam már négyezerről
- veti közbe Anettka foghegyről, de büszkén.
– Milyen volt?
– Eufóriaérzés mondja a férfi.
– Maga is kipróbálta?
– Nem.
– Akkor miért nem hagyja, hogy Anettka mondja el?
– Kímélem. A hangját. Úgyis tudom, mit mondana. Ismerem.
– Egész napig tartó eufóriaérzést jelent segít Anettka. Aztán ismét félrenéz. Bevallja, hogy ha majd papírja lesz arról, hogy űrhajós lesz, akkor majd szeretné megvalósítani egy másik álmát, ami egy nő életében a legszebb. De a férfi közbeszól: kettejük nevében elmondja, hogy nehéz hét lesz az, nagyon nehéz, mert amikor Anettka a világűrben kering, akkor ő a Csillagvárosban várja, s ilyen hosszú ideig még nem voltak távol egymástól. Nem is tudja, hogy bírják ki.
– Majd sms-ezek mondja Anettka.
Annyira valószerűtlenül mézédes a helyzet, hogy ezt a miliőt csak egy csecsemő említése tenné még lehetetlenebbé, ám ez is bekövetkezik.
– Tudtad, hogy egy űrhajósnő sem szült azelőtt, hogy megjárta volna a világűrt? Csak utána… – szalad ki Anettka száján.
– Ezért hajtja ezt a projektet a Nagy Medve?
Anettka éppen elmondaná, miért is, amikor Medve hirtelen búcsúzik.
Köszönjük, ennyi volt. És a megjelenés után küldje el a cikket, hogy beragaszthassuk a fényképalbumba.
Brummmm.
