Külföldön lett grófnõ

Mikor végre itthon töltött néhány napot, kiderült, hogy nemsokára talán őt is láthatjuk, ha német tévésorozatot vásárol valamelyik televíziónk. Fogta magát ugyanis, és kiköltözött Berlinbe, hogy szerencsét próbáljon. Bízott magában, és úgy tűnik, nem alaptalanul. Pedig azt mondja magáról, hogy határozatlan.

– Eltűntél itthonról, bármikor hívunk, valahol külföldön veszed föl a telefont. Merre jársz a világban?

– Most Berlinben forgatok. Nem, Berlinben lakom, és Hamburgban forgatok. Egy tévésorozatot. Hat részt veszünk fel Hamburgban, Duisburgban, és még pár helyen.

– Milyen sorozatról van szó?

– Német.

– Jó, de olyasmi lesz, mint mondjuk, a Derrick?

– Nem, olyan lesz, amelyben gazdag emberek élnek egy kastélyban, és mindenféle dolgok történnek velük.

Az Érzékek iskolája című filmben, Kaszás Attilával

– Mint a Gouldenberger család, vagy valami hasonló nevű család története?

– Guldenburgok. Igen, olyasmi. De ebben az a különleges, hogy a főszereplője Maximilian Schell, aki azért meglehetősen jó színész.

– Mi a te szereped?

– Én vagyok a Maximilan Schell feleségének a barátnője. Most nem mesélném el az elmúlt hat rész történetét. Legyen annyi elég, hogy én vagyok Laura Borowsky, a magyar grófnő.

– Jól beleválasztottak a névbe. Van magyarországi birtokod, várad, jobbágyaid?

– Erről nincs szó a történetben. Annyit lehet rólam tudni, hogy Hamburgban lakom a hölggyel, aki a Maximilian Schell – ő egy herceg – gyerekét szüli éppen.

– Egy magyar grófnőtől “von haus aus” elvárható, hogy kiválóan beszéljen németül.

– Ennyire, sajnos, nem azonosultam a szereppel. Van még csiszolnivaló a némettudásomon. Egy barátnőm közölte is velem, miután hallott németül beszélni, és tudta, hogy arra készülök, hogy kint dolgozzam: irigyli a bátorságomat. Azóta persze sokat tanultam.





– Hogy kaptad meg a szerepet?

– Van egy kinti ügynököm.

– Miket játszottál még?

– Egy orosz kislányt.

– Szintén sorozatban?

– Nem, egy filmben. Nagyezsdának hívtak, aki eljött Németországba prostituáltnak, de kiderült számára, hogy erre nem alkalmas. Előtte pedig egy török kislányt játszottam, aki Törökországból jött. Így élek most: jövök-megyek. Az utóbbi filmben azzal a Rolf Schübellel dolgoztam, aki a Szomorú vasárnapot rendezte, két éve is dolgoztunk már együtt egy produkcióban, így tehát ez már a harmadik közös munkánk.

– Úgy tűnik, nem bántad meg, hogy útra keltél.

– Most már jól érzem magam. Pedig mikor először felvetette Daniella, az ügynököm, hogy költözzem ki egy időre, tanuljak meg normálisan németül, mert szerinte az én karakteremre tudna munkát szerezni – még nem volt ennyire egyértelmű a dolog. Most úgy néz ki, hogy decemberig biztosan van munkám, jó színészekkel dolgozhatom, szóval boldog vagyok ettől az egésztől.

– Miért pont Berlin?

Dorka, amikor épp hogy elkezdte járni az érzékek iskoláját

– Mert már öt évvel ezelőtt is forgattam ott, és már akkor, majd két évvel később is azt mondta a rendező, hogy szerinte nekem kint is lenne dolgom. Gondolkoztam, gondolkoztam, de nem nagyon. Ott volt a kaposvári színház, a férjem, minden idekötött. Aztán az említett kötelékek szép sorban felbomlottak, és hirtelen rájöttem, hogy nincs vesztenivalóm. Kimegyek pár hónapra, megtanulok németül, aztán, ha nem megy, legföljebb hazajövök. Nekivágtam.

– Könnyen döntesz?

– Általában nem. Sokat bizonytalankodom olyasmiken, hogy mit vegyek föl, és hasonló helyzetekben. De időnként nagyon gyorsan és határozottan lépek.

– Egyedül élsz kint?

– Eddig egy ismerősöm lakásában laktam, most pedig nagy lakásbérlési hadműveletek közepén tartok egy barátnőmmel.

Itt következik a cikk II. része!