Azt írja, hogy a testvérén kívül “nem volt ember, akit szerethetett volna. A “szakember ezt fordítva látja, és mondja: tehát volt, akit szerethetett gyerekkorában a testvére! Micsoda szerencse! Ezért van “jól”… Mert pontos és lényegre törő levele is azt mutatja: minden szorongása, fájdalma, ürességérzete ellenére “jól” van, ura magának, lelki-szellemi erőinek hiszen még jó anya is (és ez a gyerekein is meglátszik). Miközben szemmel tartja és ismeri magát, sőt, kritikusan szemléli. És: tud örülni! Fájdalmaival, szorongásaival és kapcsolati problémáival együtt teljes életet él egész emberként egész életet , és ne felejtsük el, mentális, lelki értelemben ez az egészség. Levele számomra arra példa, hogy mi mindent lehet ép lélekkel átvészelni az emberi kapcsolatok megtartó erejével, és itt a testvére mellett minden gyötrelem ellenére, melyet ő okozott az édesanyjára is gondolok. Minderről legközelebb próbálok részletesebben írni, kérdéseire válaszolni.