A II. világháborút követő politikai-ideológiai változások az élet minden területére, így a divatra és az öltözködésre is hatással voltak. A munkásnő öltözéke volt a követendő, a praktikum a fontos, és a konfekcióipari termékeket (lódenkabát, kartonruha, flanelblúz stb.) helyezték előtérbe. A mélyebb dekoltázs, a kalap, a rúzs vagy a körömlakk “öncélú divatozásnak” számított. A nőideál is megváltozott. A “nádszálkarcsú, légies tünemények”, az “esett vállú, kígyózó modernség” helyett a telt, “jól felépített, stramm” nőket szerette látni a hatalom.
A forradalom idején és az azt követő években a test- és szépségápolással kapcsolatos ismeretterjesztés még az alapvető tisztálkodási szabályokról szólt – kézmosás, napi tisztálkodás, hajmosás, borotválkozás, alapvető illatszerek használata. 10 évvel később már sokkal magasabbra emelkedtek az ápoltsággal kapcsolatos követelmények, és ezzel együtt az elérhető kozmetikai szerek választéka is.
Az ’56-os forradalom után fokozatosan nyíltak a sorompók, egyre többen jutottak el Nyugatra, és szembesültek az életszínvonalbeli különbségekkel – de a keletre utazók is csodálkoztak a nagyobb választékon. Bár a fogyasztás iránti vágy ellentmondott a szocialista értékrendnek, a “háziasszonyokon, külföldre utazó értelmiségi szakembereken át, valamennyi korosztály és mindenféle foglalkozású ember, ilyen vagy olyan formában, részt vett a magyarországi ruhacsempészetben – a merészebbek elkövetőként, a nagy átlag pedig fogyasztóként” – írja Medvedev Katalin Divat és bűnözés az 50-es, 60-as és 70-es években Magyarországon című cikkében.
Nemcsak az anyagi haszonszerzés volt a motiváció: a hazai ipar sokszor nem tudott lépést tartani a minőségi igényekkel, a megjelenés pedig az önkifejezés egyik legfontosabb eszköze volt. Nejlonharisnyák, orkánkabátok, kozmetikumok rejtőztek a külföldről hazatérőknél a bukósisakokban, pótgumikban, a kocsik aljára szerelt ládákban. A legjobban Csehszlovákiában érte meg vásárolni.
1956–1957 fordulóján az egyszerűség szabályai lazulni kezdtek, és ebben nagy szerepe volt a divatos, jó minőségű csempészáruk megjelenésének. A Nők Lapja 1957 januárjától már a nőies öltözködést népszerűsítette.
Forrás: Fortepan, Lencse Zoltán, 1958
Nem volt egyszerű megfelelni a különféle szerepeknek. Egy korabeli kisgyerekes modell így készült az esti színházlátogatásra: “Alapozó krémet vitt fel az arcára, majd bepúderezte magát, szemét fehérrel és kékkel festette ki. Haját erősen feltupírozta, és műkontyot tett fel, majd belakkozta. Halványkék kötött ruhát vett, és háztartási gépből csillogó jelenséggé változott, aki méltó párja lehetett a színházban férjének, nem is látszott rajta, hogy otthon van gyesen.” (Tóth Eszter Zsófia: Juli-Dzsuli-Júlia, Korunk, 2008. december)
A Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Vállalat 1963-ban alakult meg, és 10 éven belül már 1500-féle terméket gyártottak. Egyik legnépszerűbb cikkük a pipereszappan volt, ami az 1960-as évekig luxuscikknek számított – ez volt az egyetlen olyan “kozmetikum”, amit vidéken élő nagymamám annak idején megengedhetett magának az olcsó kölni mellett. (Juhász Katalin: …A bőre őre… tisztálkodás és szépségápolás az 1960-as, 1970-es években)
Hollywoodi sztároknak tulajdonították az alábbi tippet: éjszakára egy lágy és bő melltartót használtak, melybe hígított tejes, gyümölcspépes vagy uborkaleves pakolást helyeztek, hogy a mell feszes, rugalmas maradjon.
Forrás: Desodor-reklám: Nők Lapja, 1963. 27.
(Juhász Katalin: …A bőre őre… tisztálkodás és szépségápolás az 1960-as, 1970-es években)
A fáradt, előnytelen arckifejezésre a nőknek gyógynövényekből készített arcgőzfürdőt ajánlottak. A recept: “Egy előmelegített lavórba 1-1 csomag kamillavirág, levendulavirág, borsmentalevél, somkórófű keverékéből 2-3 evőkanálnyit 1 l forrásban levő vízzel leöntünk, megkevergetjük, és azonnal fölé hajolunk. Fejünket letakarjuk nejlonterítővel, úgy, hogy a gőz ne tudjon eltávozni, 8-10 percig hagyjuk így, majd puha kendővel vagy vattával megtöröljük. Ezután félzsíros krémmel kenjük be az arcunkat.” Egy másik mód: “álarc formában kivágott flanel ruhadarabot mártunk a főzetbe, és azt terítjük az arcunkra.”
Forrás: Opera krém: Magyar Reklám, 1961. 2.
(Juhász Katalin: …A bőre őre… tisztálkodás és szépségápolás az 1960-as, 1970-es években
A tanulmány megjelent: Simonovics Ildikó – Valuch Tibor: Öltöztessük fel az országot! Divat és öltözködés a szocializmusban című kötetben)
Vajon ma bevállalnánk ezeket a pakolásokat? A zsírmaszkot a naptól, széltől kicserzett bőrre javasolták. A recept szerint: “Két evőkanál tiszta disznózsírt meglangyosítunk, és pár csepp benzoetinktúrával elkeverve felkenjünk az arcunkra. Betakargatjuk, és meleg vízzel mossuk le. Tésztamaszk: két kanál búza- vagy rozslisztet meleg vízzel sűrű péppé keverünk, majd kamilla, levendula, borsmenta főzetének szüredékével felhígítjuk annyira, hogy könnyen felkenhető legyen.”
A száraz hajra napraforgóolajos vagy két tojássárgájából álló pakolást tettek, ezt fél óráig kellett a hajon hagyni mosás előtt. A zsíros hajúak sem jártak sokkal jobban: két tojás keményre vert habjával dörzsölték be a hajat és a fejbőrt, és 15 percig hagyták száradni.
Annak érdekében, hogy a friss frizura éjszaka ne menjen tönkre, és megtartsa formáját, gumírozott, vékony hajneccet javasolt a szakirodalom. (Arról nem írtak, hogy a férjek mennyire találták ezt szexinek…)
Pillanatkép egy debreceni fodrászatból
Egy másik hasznos tanács: “Ha nincs idő fodrászhoz menni, tekerjük fel a hajunkat csavarókra, és kölnivízzel nedvesítsük meg. Mire a többivel végzünk – tisztálkodás, kikészítés (smink), az alkohol elpárolog, és a hajunk hullámos lesz.”
A szemfürdő is a szépségtippek közé tartozott: “A nyugtató szemfürdőhöz vegyünk a gyógyszertárban olcsón kapható szemmosó poharat. Ezt kitisztítva megtöltjük a kendőn átszűrt kamillaforrázattal, 3 százalékos bórvízzel vagy szemvidítófű langyos főzetével. Ezután hajoljunk előre, és a megtöltött szempoharat nyomjuk a szemünkhöz, lassan, váltakozva nyitjuk és csukjuk a szemünket a folyadékban.”
Forrás: kölnireklám: Nők Lapja, 1963. 48.
(Juhász Katalin: …A bőre őre… tisztálkodás és szépségápolás az 1960-as, 1970-es években)
Kora délelőtt súlyos hiba a feketével körülrajzolt szem – írja Fóti Margit a Nők Lapjában, a Szem a lélek tükre című cikkben. A fiatal lányok gyakran más célra készült festéket – cipőkrémet, irodai ceruzát használtak szemceruza és szemfesték helyett. “Ne sajnáljuk a pénzt szemceruzára, szemkékre, szempillafestékre. Ha nem tudjuk beszerezni, magunk is készíthetünk ilyet: pálcikára vagy régi körömlakkecsetre apró spirált, pl. golyóstollrugót rögzítünk, a spirálos végét megforgatjuk olajjal kevert szempillafestékben, és vele a szempillát néhányszor áthúzzuk.”
Mivel saját lakáshoz, autóhoz jutni szinte lehetetlen volt, a ruházkodás és a szépségápolás társadalmi fontossága felértékelődött, és az önmegvalósítás egyik eszköze lett. Az 50-es és a 60-as években a szépségápolás (az öltözködéssel együtt) a családi háztartás legnagyobb kiadása lett. Drágaságuk ellenére a nyugati kozmetikai cikkek nagyon keresettek voltak: 1961-ben egy Revlon rúzs 96 Ft, egy Chanel kölni 280, az Arpege parfüm 400 Ft volt. (Medvedev Katalin: Divat és bűnözés az 50-es, 60-as és 70-es években Magyarországon: Öltöztessük fel az országot!)
Olvass még több 1956-ról!
- 1956 – A forradalom asszonyai
- Gyufapara, fogyitippek, 75 éves telefonközpont – ezek voltak a hírek az 1956-os forradalom előtt
