Varga Iza fiatal lányként egyedül, egy bőrönddel érkezett Magyarországra a Vajdaságból, és a zalaegerszegi színház stúdiósaként kezdett, majd nem sokkal később már a kecskeméti Katona József Színházban játszott. Az Erősebb igen című műsorban elárulta, perceken múlt talán, hogy az ország a Barátok Közt dr. Balogh Nórájaként ismerhette meg, hiszen kevesebb, mint fél órával a jelentkezési határidő előtt találkozott csak a sorozatba szereplőket válogató hirdetéssel – éppen akkor, amikor a színház megvált tőle. Ekkor már évek óta élt Magyarországon, és játszott darabokban, és megismerte élete párját is, aki színházi rendezőként ismert. Iza azonban nem készült mindig arra, hogy színész legyen, korábban a pszichológiai pálya vonzotta.
,,Amikor 18 éves lettem, úgy döntöttem, annak ellenére, hogy előtte minden jel erre mutatott mégsem leszek színésznő. Ennek több oka is volt. Például az, hogy a gimnáziumban megjelent egy pszichológia tanárnő, és felbolygatta a komoly szabályokra épülő elit gimnázium életét. Miniszoknyában járt, tegezték a tanítványai, mindenféle rendezvényeket szervezett, és gyakorlatilag tátott szájjal néztük ezt a jelenséget, és tulajdonképpen én ott döntöttem el, hogy pszichológus akarok lenni. Az, amit ő képviselt, amilyen ő volt és ahogy viselkedett, az nekem annyira lenyűgöző volt, hogy úgy gondoltam, én is ilyen szeretnék lenni, Aztán az Újvidéki Egyetemen felvételt nyertem, pszichológia szakra jártam, majdnem egy évig” – emlékezett vissza.
A dél-szláv háború azonban fenekestől felforgatta az életét, így az egyetemet is félbehagyta. Hamarosan pedig Magyarországra költözött. ,,Sok oka van annak, hogy így döntöttem, húsz éves voltam, egy szál bőrönddel érkeztem Zalaegerszegre” – mondta Iza. Karrierje pedig felfelé ívelt, a tehetséges lány utat talált magának, így lett belőle végül az ország kedvenc ügyvédnője. A sorozat tavalyi megszűnése azonban őt is megviselte, és bár először egy hosszúra nyúlt nyári szünetnek tűnt, nemsokára kiderült, hogy Izát valóban új élet várja.
Varga Iza (Fotó: Erősebb igen)
,,Teljesen megváltozott az életem egyik pillanatról a másikra, és valahogy arrafelé terelődtem, hogy az elcsendesülés, a mérlegelés, a tervezgetések és egyfajta befelé fordulásnak az időszaka ez. Magamra figyelek és próbálom megfejteni, miről fog szólni az életem. Egyfajta számadás is van most és az elég magányos műfaj. Azt, hogy vége lesz, már sokkal korábban tudtuk, így amikor le kellett zárni, még közösen történt meg. Így közösségi “élménnyé” vált és nagyon szép emlék. A végén pedig úgy éreztem, hogy nyári szünet van, tele voltam tervekkel, energiával, vágyakkal, jó hangulatban vártam a nyarat, és tényleg a szabadságot éltem meg. Aztán ahogy haladtunk előre az időben, nem lett vége a szünidőnek, és furcsa volt, hogy még mindig tart. Elkezdtem keresni a barátaimat, találkoztam velük, de nagyon furcsa volt, hogy ezt nekünk most már le kell szervezni. Már nem az órarend szerint működik, hogy minden reggel együtt kávézunk, vagy az ügyes-bajos dolgainkkal csak bekopogunk egymás öltözőjébe. Akkor tapasztaltam meg, hogy van bennem egy fura üresség” – árulta el Iza.
