Nem tudom, ki és mikor állt elő azzal, hogy milyen egy tökéletes anya, de határozottan fel kellett volna szólítani már azon melegében, hogy sürgősen mondjon le és hagyja békén az anyákat. A tökéletesség ideája az egyik legkárosabb dolog, ami egy anyával történhet, kihathat a gyerekkel való kapcsolatra és csak arra jó, hogy boldogtalanná tegyen minket.
Nincs olyan, hogy tökéletes
Nemcsak anyában nem létezik a tökéletes, de semmi másban sem. Még az sem tökéletes, aki annak látszik, sőt, ők aztán az igazán tökéletlenek általában. Mégis nyomasztjuk magunkat anyaként egyfolytában azzal, hogy nem vagyunk elég jók, lehetnénk még jobbak és különben is, mások biztos sokkal ügyesebbek ebben az anyaság nevű káoszban. A tökéletes anya képének hajkurászása elindul már akkor, amikor megjelenik a két csík a terhességi teszten, és ha hagyjuk, egészen addig tart, amíg meg nem halunk. Képesek vagyunk egész életünkben szaranyának érezni magunkat, miközben mindent elkövetünk azért, hogy a gyerekeinknek jó életet biztosítsunk. Nem őrület? És ebben az őrületben kollektívan elmerülünk.
A közösség ereje mindig segít, főleg, ha a tagjai nem a tökéletességet kergetik együtt, hanem támogatják egymást abban, hogyan ne érezzék szörnyen magukat az olykor ambivalens anyai érzelmek miatt. A következő könyvekben épp ezt a közösséget, a nem-vagyok-egyedül érzést találjuk meg, sok jó tanáccsal együtt, hogy a szaranyaság bűntudata ne faljon fel elevenen a gyereknevelés során.
A tökéletesség nem létezik (Kép: Művelt Nép Könyvkiadó/Álomgyár Kiadó)
Sarah Turner: Sz@ranyu naplója – Az anyaság fantasztikus csúcspontjai, és érzelmi mélypontjai
„Tudom, hogy társadalmilag nem elfogadott, ha egy anya azt mondja, unalmasnak tartja az anyaságot, ennek ellenére ki merem jelenteni, hogy néha nagyon unalmasnak tartom az anyaságot. (…) Én örülnék a legjobban, ha nem így érezném, de így érzem. És erős a gyanúm, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.”
Vidám, humoros, de egyáltalán nem az a könnyed olvasmány, mint elsőre tűnik. A Sz@ranyu naplója végtelen őszinteséggel mutatja be egy anya küzdelmeit a szüléstől kezdve a szobatisztaságig minden témában, ami felmerülhet kicsi gyerekek körül, ez az őszinteség pedig üdítően hat az álságos, közösségi oldalas tökéletes anyák hangzatos szózatai után. Lehet, hogy nincs tele nevelési tanácsokkal Sarah Turner könyve, de azt az érzést mindenképp megkapjuk a kétgyerekes anya által leírt hétköznapi nehézségeket olvasva, hogy más is hasonló cipőben jár és nem csak nekünk nehéz olykor az anyaság. Az pedig óriási plusz ebben a könyvben, hogy rámutat egy életmentő stresszoldó technikára, amit minden anyának meg kellene tanulni: hogyan tudunk nevetni magunkon és a bénázásokon a gyerekek körül. Mert egy kicsit mindenki sz@ranyu, mindenkinek elég néha a kialvatlanságból, hisztiből, válogatásból… és ha ezen nevetni tudunk, már félig le is győztük a nehézségeket.
Rebecca Eanes: Hogyan legyél tökéletes anya? Sehogy! Legyél elég jó!
„Olyan sok »kellett volna« dübörög a fáradt agyadban, hogy elrabolja a békédet és pusztítja a boldogságodat. Nem kellett volna tennem ezt, vagy meg kellett volna tennem azt. A legjobb szándékkal megfogadjuk, hogy másnap jobban csináljuk majd. Aztán eljön a másnap ugyanannyi kötelezettséggel mint az előző és a legjobb napunk valahogy soha nem érződik elég jónak.”
Nem nevelési szakkönyv a Hogyan legyél tökéletes anya? Sehogy! Legyél elég jó! könyv sem, hanem egy anya vívódásait és gondolatait kísérhetjük benne végig, ám sokkal több praktikus útravalót, gondolkodnivalót ad, és talán egy fokkal mélyebben érinti az anyaság lelki nehézségeit, mint a Sz@aranyu naplója. Egy baráti beszélgetéshez hasonlít, melynek során nincs kioktatás, nincs bezzegelés, hanem inkább csak támogatás és a segítő szándék tűnik ki belőle, aminek nagy hasznát vesszük a mindennapi anyai életünkben. A kétgyerekes anya őszintén ír arról is, hogy milyen hibákat követett el a gyerekeivel, és ezzel mintha engedélyt kapnánk mi, olvasók is arra, hogy esendő, sérülékeny emberek legyünk az anyaságunkban, ne pedig szuperanyák akarjunk lenni. Ez a könyv felér egy léleksimogatással, kötelezővé tennénk mindenkinek, aki azt érzi néha, hogy túl sok frusztrációval jár a gyereknevelés.
Kathryn Wallace: Vannak tökéletes anyák, csak nekik még nem született gyerekük
„Nem véletlen, hogy a mesék ott végződnek, ahol a királyfi feleségül veszi a királylányt.”
Már a könyv címe maga is egy olyan kijelentés, amire csak sűrűn bólogatni tudunk, mert bizony gyakran eszünkbe jut a gyereknevelés során, hogy hány elvünket adtuk fel, miután gyerekünk született. Bezzeg akkor mindent jobban tudtunk még, és egyértelműen látszott az út, tudtuk, hogyan kell anyának lenni, csak épp gyerekünk nem volt még hozzá. A Vannak tökéletes anyák, csak nekik még nem született gyerekük nem egy önsegítő vagy gyerekneveléssel foglalkozó könyv, hanem egy regény, melynek fejezeteiben magunkra ismerhetünk. Vicces, szabadszájú, furcsa, olykor egyenesen felháborító a stílusa, és leginkább azoknak az edzettebb lelkű anyáknak ajánlott, akik bírják a trágár kifejezéseket, sőt, nevetnek is azon, ha teljes káosz uralkodik egy-egy családi jelenetben. Nem tanácsokat ad ez a könyv sem, hanem inkább szembenézést önmagunkkal, egy új szemszöget kínál, amelyből kicsit talán könnyedebbé válik a szaranyaság és tökéletlenség elviselése.
Kiemelt kép: Getty Images
